MileneH. blogja

Vádló rémálmok kutatva gyötörtek,

aranyos láncok a sárba lehúztak,

vigasztalan bűnök hogy derékba törtek! 

Maradtam hűnek, váltig igaznak. 

Feledés percét elütötte órám.

Ridegség bérce, megrian vad fagyba

zárt időd, hiszen nem örök semmi, lám!

Önvalóm viszem - fáklyát, ragyogva.

Jöjj hát, Kedves, ma vers szava hív ide

lágyan karomba, vígan olvadozna,

jégcsapot bont a ronda télidő!

Gyöngyvirágos lét májusát hogyha

megtagadnám még, ördögi rút vigye

gondolatom szét, friss szél sodorja!  

(2026.01.20)

Sosem-volt szerelem


Tükröm kitört darabja vagy,

fájdalom perce, hulló könny

gyöngye rögbe szakadva.

Kúszó ágakkal fény felé törő

csodafa, kúszó erezettel

gyökérbe futó sejtés, szédület-

világ; egészen parányi szeglet

felelget, megvillan millió szilánk,

csilingel, 

visszhangoz 

bennem ott a pirkadat kékje 

egy megtévedt csillagot. 

(2025.12.03)

Az ember megtanulja




Szívünkben                      a csend 
a boldogság húrja


az ember végül 
megtanulja


szél pengeti                a legszebb
melódiáját dombon 


a fenyő fénnyel 
rengő dalával


ezüstzöld                   suhogással     
válaszol neki                     




emlékem
csobogó                          patakját

lám utoléri a

némaság

csillog                           szüntelen
fut   az ember

és végül megtanulja
hogy                            szívünkben
                                    
a csend a
boldogságot                     hordja

cipeli





(2025.08. Zala)

1.

Szerelmes levél

 csak te is akard.

(Adóslevél formájában

megírt szerelmes vers,1999)

2.

C. D.

 X- - kipergett kezemből,
 mint sorstalan, vad homok,
 kihullott hűs életemből,
 de X- - él és élni fog

 mint Ti mind, kik tévedésből
 sónak mondjátok a port.
 Carpe diem! kiáltjátok
 akkor is, ha a nap holt.

 Carpe diem! így dobod ki
 céljaid az ablakon,
 Carpe diem! töröd össze
 szemüveged s élsz vakon.

 Carpe diem! süvöltöd, ha
 üveggolyód elgurul.
 Carpe diem, suttogod
 mikor a hurok rád szorul.

 "Carpe diem? - felelem -
 csak ennyit ér egy szerelem?"
 Carpe diem, suttogom, de
 nem csak égen van napom.

 Carpe diem, sejted is, hisz
 fényt isznak sejtjeid.
 Carpe diem, látod azt, hogy
 percünk is fényt fakaszt?

(2002 )

3.

Örökké
 
 Édes a bosszú, de sekélyes,
 fénytelenek körmeim.
 Csapzott énem feldereng
 a szó igéző cseppjein.
 Élni jó, mert ring a csónak,
 elvarázsolt perceim
 fesztelenül nyújtóznak
 a - - rózsák szirmain.

(2004)
                             

4.

Kis hableány

 (2004)

5.

A smaragd kő dala


Szent kő, mindent megteremtő,
szólnék én, ha tudnék, mi nyomja
lelkemet,
szent kő, mindent megteremtő,
te legyél az első, most mindent
felfedek.

Bánat, végtelen bocsánat és
kegyetlen végzet kínja mi
meggyötör,
szenved szívem és a lelkem,
feledném, ha tudnám, de mindent
nem lehet.

Szent kő, mindent megteremtő,
vajon mit kívánjak, mi adhat
még hitet?
Kérlek, őrizd meg a mélyben,
a - - -  szívében a hű
szerelmemet.

Látom, álmaimban járom,
mindig végigjárom a szív
ösvényeit,
két út, de fájó mind a kettő,
a lelket megrepesztő - és semmi
nem segít.

(2017)

6.

58 szó az elmúlásról

Néma erdő éjsötétjét
szelíd fények szövik át,
megfestik a - -  arcát.
Megéneklem a halált.

Tavasz nyílik minden fában,
korhadásunk fa odvában
sóhajtozza kíndalát,
megéneklem a halált.

Megértem száz pusztulást,
elomlok egy szikralángban,
szálló pernye szél szavában
sóhajtozza kíndalát -
megéneklem a - - .

Szép szinkronban, izzó kórban,
ezer sebből folyva át
a szívedbe... Mint a nászt,
úgy éneklem a halált.

(2020.04.)

7.

Törékenység, bolondság     

Hány igaz harag szakadt bimbajába,
ami nyílásával ki nem teljesedhet!
Míg el nem bomlik, végső atomjáig
rontja a szentet, a legnemesebbet.

Kékmadárként éltem, szélben ringatózva,
hunyorogva néztem a déli napsütést,
a fénylő, vizes ágak rügyeket - - -
és buzgón igyekeztek a végzetük felé.

Rügyből bimbó, bimbóból szirom,
selymes pora hullt a végtelen csodáknak,
a nyár fiat, az ősz termést terem,
naivan azt hittem, rám is ezek várnak.

Nézem múltunk habfodros vizét:
tekinteted játszi, félénk szerelem.
Nem lépte át medrét, rőt tövist termett
partja,
s végül kiszívta cseppjét az enyészet.

Itatósra írott örök - - - -
utolsó soraim eljutnak még hozzád,
sorsát teljesítve lehull a büszke lomb,
és a zörgő avar betakarja arcunk

(2016)

21.

A tó ölén a fergeteg 
egy pillanatra megpihent,
egy csillag-csepp
feldult szíven,
de várta már a sűrű rét.


És megszakadt szó - - - 
a fergeteg a réthez ért,
a pusztulást, 
mit otthagyott,
megkönnyezik a csillagok.

A lüktető sebek nyomán 
nyíló virágok sejtjeit 
a föld, a víz, 
meleg sugár
és csillagkönnyek éltetik.

(Cím: "A tó ölén", 2015)
 

22.

Vád

Te semmiből lettél -
Végtelenből lettem,
szaggatott - - - 
szelidülve ketten
- hulló szirom 
éjkék hullám
szívdobbanás -
jobb volt nekem ott,
a békés végtelenben.

(2015) 

23.

Gyémántom vagy,
gyöngykoszorúm voltál -
fejemről a Sár vizébe hulltál.

Gyémántom vagy,
gyöngybokrétám voltál,
kezemből a Sár vizébe hulltál.

Gyémántom vagy,
gyöngynyoszolyám voltál,
tüzemben - - - 
forró, puha porrá.

Most gyémántom vagy.

(Cím nélkül, 2017)

24. 

Bánat

Utánad sírok
hajnali fényben
mikor az éjjel
rám borítja
sötét - -
érted hull
a könnyem
érted zokogok
patakok áradása
bennem minden
könnyűséged
megtisztul
a lelkem
felemel
egy felhő
lehullok
a vízzel
nem szabadulok

(2019)

25.

Haragszom, mert ember vagy,
túl - - - , túl  szabad!
Egyedül nyűvöm napjaim,
de kivetettem hálóját
a beteljesülésnek...
késik a vendég...
érik a Sors.

(Cím nélkül, 2o04) 

26.

Vártalak az éjjel 

fáradt-szépen, ágyban, 

széken, ülve, - -, bebámulva 

a fejembe és kibámulva 

a világba. Mindenütt 

hallom a léptedet...Nem jössz... 

ég veled!

(Cím nélkül, 1996)

28.

A gyertya, mi tegnap még égett,

ma sötét koromban áll, hófehér

fényét felszívta a végzet, 

szétrágta a komor halál.

A tejút fenn elfeketéllett, 

kiszáradt az üres pohár, remény -

cseppjein csillog a fényes,

nedvszívó nyári sugár. 

Ez innen már csak szép lehet: 

- - és - -, menj, ég veled! 

(Cím nélkül, 2025.08.)

  27.

Szerettelek: szenvedj,

magyarázd, töröld le;

elkopik a krétád -

eltűnök örökre.

Leszakadt gombomat

reménnyel elteszed?

Őrzöm én is nyomát,

ingen a sebhelyet.

- - - , ég veled! 

(Cím nélkül, 2005)

A blog egésze védett tartalom! Nem másolható!