MileneH. blogja

Kicsim, értem mi fáj neked.

Hozzád röppen gondolatom.

Képzeletben fogom kezed.

Ha készen állsz, tudni fogom. 

A vers? Szolgál. Betűhad csak.

Célom? Szívedben maradjak. 

Tervem? Van, csak megmaradjak, 

ne mosson le tajtéktömeg ...

Anyádként se jó, se rosszabb

egy anyánál, kit e föld adhat:

veled cipelném terhedet

örömmel, Szívem, örömmel. 

( 2026.02.04. )

/Keresztrím, bokor és ölelkező rím, az utolsó sorban pedig rímtelen fókuszpont, mint a mondanivaló  célállomása. Ez egy szépen szerkesztett vers. Nyolc szótagú sorok, a kilenc szótagú "botlásként" beékelve vezeti a figyelmet a külön kiemelt sorhoz. Tiszta, üde, őszinte, sivár, akár a folyóbeszéd. Ugyanazok a szavak más jelentéstartalommal, többször ismétlődnek. Akár egy pohár csapvíz: locsog, táplál, nélkülözhetetlen, de nincs benne semmi, amit külön észre kellene venni. Mint a hétköznapok, mint a lét nagy kérdései: megíródik, megmarad. Mint anyák ezrei naponta: sóhajt, figyel, beszél, vár. Ezt a verset neked ajánlom, B.B.  / 

Most mit mondjak? 

Tiszta anyja: kiköpi a falatot. 

A keretet szétfeszíti, lázát

éli , jónapot! Belém rúg,

de nem fáj mégsem , a 

negyvenes patanyom helyén

pici lábikója, s kötött zokni

nyomát érzem, hát ez 

meghat. Aranyom. Mire felnőtt,

kaptam tőle hideget és 

meleget, " horror- muffin"-nak

becézte szülinapi sütimet. 

Sírtam? Igen, könnyem elfolyt,

elhordták az egerek, mint 

az első fogacskáit, én már 

szólni nem merek. Egyszer hozott

nekem rajzot amióta ismerem,

egy kis virág rózsaszínen 

virított a "képemen". Én az hittem

legalább is, hogy a rajzot én

kapom. Meghatódva, párás

szemmel simítom a papíron

a " Mama" szót, olyan, de 

olyan jó volt. Ez az enyém?,

kérdeztem meg akkor az 

én Kincsemet: 

" Barinőmnek segítettem 

megírni egy levelet." 

Ó, akkor az ő anyjának...? 

Görbült sírósra a szám... 

" Hallod, ne sírj, megtarthatod, 

úgyis ott hagyta a padon

az oviban, majd írunk mást!"

Rég volt. Az évek elteltek, 

megfelelnem nem hagyott. 

Nem adta meg anyaságból 

soha az öt csillagot. Most

már felnőtt, azt reméltem, hogy

kinövi a dacát, de rájöttem 

kaptam vele egy önazonos 

KÓPIÁT. 

(2026.01.25)

Fogadjátok szeretettel legkedvesebb versem, melyet most

 ajándékba szánok nektek. Különlegessége, hogy idestova 

negyven éve írtam. 

Csipkés, porcukros a táj,

minden tiszta hófehér. 

Habos patyolat-világ,

ez a karácsonyi tél. 

Ezüst pókhálófonál, 

csillogó kis falevél,

fellobbanó gyertyaláng -

karácsonyi töredék. 

Piros alma, fenyőág -

ünnep illat terjed szét.

Benn élet, kinn elmúlás,

kint fagy és bent melegség. 

Megmenekült lélek karácsonya

Pillongó idő vett szárnyára ma reggel,
hullócsillagokról szólt ez az ébredés.
Harangok szavára dobban a szívem,
minden dobbanása egyben jel feléd.

Becsomagoltam, fájdalmaim végre ide
leteszem egy fenyőfa alá, kétségbe -
eséseim tüskeerdejének fái szaggatták,
felmarták karom, de felnézek az égre. 

Szeretlek én. Fényes bennem lényed,
nem mart szét a rozsda, nem nyel el az ár.
Húgoddal együtt. Bánat tengerének
gyöngyszigetén élve, hajótörött anyád

rád örökre vár. 

(2025.12.21)

Két lányomnak ajánlom ezt a

 gyerekkori emlékeimből született

verset, szívem összes szeretetével:

Gyertyafényben

Száz havas december

szállt vállamra tán:

egyedül derengtem

ott a verandán, kékes

lágy szürkület lepte meg 

szívem, visszatükrözés

a szekrény politúrján;

lelkem zsenge húrján régi

verset pengett égi

teremtésből visszamaradt

perc, szívem megszakadt,

majd újra megszakadt,

ó, szép volt, zúzmarával

pattogó a vers. Családom

közben az asztalhoz ült,

szomorka fények csillagok

szavára bomoltak meg

az ablakpárkány alatt, 

én csak ültem egy könyvvel,

félhomályban, és életemben

nem voltam oly szabad. 

(2025.12.13)

A blog egésze jogvédett, a tartalom

 másolása, újragenerálása stb. tilos!