MileneH. blogja

Megadom

íme

Hevers cak befú a hó
mi vég ere tu mondit
huni va varássoit eee
szétesett feledésnek
esete édes - fele vers

f é l e              

őskáosz

Vadzöld fenyőfák közt

szétfolyó arany.

A zajló Zala csattogása.

Lángszíneket vet a

lenyugvó napkorong.

Kék, rózsafényes pára 

marad csak utána.

Bíbortestű fák sóhaja

a tájon.

A kő Krisztus megbocsátón

hajtja felém fejét. 

(dátum: 2025.12.31, cím: "A szilveszteri 

alkony ikonikus képei/ vándorlásaim")

Rád napsugarat,

hegy cseresznyevirága,

tenger színe vet. 

(Josza Buszon haiku, 2025.12.15.-én)

Téli mese egy fáról

és az azon megpihenő

dalosmadárról

Könycseppből 

csodafa kerekedett,

ágára 

csalogány telepedett, 

hajnalcsillag fénye 

csepegett szívére,

a fával együtt így  

énekeltek: 

Aranyló ágakkal 

teljes üdvösségünk, 

madarak lelkén át 

őrzött teljesség ez.

Megfürdet fényes 

nap a legfinomabb

fényben, gyökerig

megtart a 

legsötétebb éjben,

olyan fényesség ez. 

December havának 

hava tisztulással,

távoli napkorong 

örök igazsággal 

táplálja a földet,

áldja meg a földet. 

Boltív alatt

Templomodban , Uram,

egek alatt, felhőrétegek

alatt, fényedben, görnyedve

cipeltem ember/ségem.

(2025.11.12)