MileneH. blogja

Gyomrom korog, leszáll az est,

én hiszem az igazam. Ártalmatlan

földönfutó: nem lehet rossz szavam. 

Szépségét alkonyi táj hinti / be az

ablakon. Nem érdekel, ha kínoz, 

ha fáj: nem adom meg magam. 

Sok ez így - mondhatnánk - kitől

az élet mindent megtagad, épp 

megvonni készül most a sors a

legtisztább javat. Anya vagyok, 

rágalmakon már fenn nem akadok,

Isten kezével ölelem át a két elárvult

magzatot. 

Kit anya szült e világra, hogy tehet

ilyet velem? Pontosan tudja, hogy

két gyermekem minden lélegzetem. 

Vagy pont ezért? Férfiak, itt van a

jóvilág: elég csak egy nyilatkozat, 

hogy - ki főzött, mosott, teregetett, 

cipeli húsz éve szennyesed, egy 

tollvonással elásd. 

Számomra szörnyű 

ez az "egyenjogúság",

ha két gyerek kezéből 

kimarnak egy anyát.