MileneH. blogja

Adataim: 

Név: Bak Andrea
Életkor: fél évszázad 
Születési hely: Kárpátalja 
Testvérek: két húgom van
Gyerekek: két lányom van
Végzettség: jogi műveltséget szereztem
Nyelvek: magyar, orosz, német, parányi
francia meg "po zakarpatszki".  Angolul
sajnos nem tudtam megtanulni. 
Hobbi: kézművesség, növények, csillagok
Házi kedvenc: én a dísznyúlban hiszek, 
de a lányom révén sokat tudok a macskákról
Kedvenc csillagképem: Orion /meg bármi a csillagos égről/, de amúgy nyár közepén születtem rák jegyben
Kedvenc könyveim:  szeretem pl.
Csányi Vilmos könyveit, biológia könyveket, de nézem a polcot: van itt verses kötet is... 
Kedvenc együttesek, előadók: alapból 
kerülöm a zenét, szökőévben meghallgatok
vmit, lehetőleg egy teljes albumot olyan témákban mint Bonanza és Kovács Ákos, Republic, aztán hogy is hívják... Tankcsapda ...Kovalsky és a Vega...Edda...
Különös ismertetőjel: minden és bármilyen 
költői stílusban tudok verset írni, még a ma
divatos "édes moslék" irányzatokat is ismerem, de ha letesznek elém egy szonettet, másnapra írok egyet. 
(Amúgy tartalom párti vagyok. )
Kedvenc költőim: ezzel a kérdéssel csak zavarba hozom magam... még a sörreklám plakátjáról is lekapja tekintetem a verset ... Mindenkit becsülök aki költészettel próbálkozik, de nyilván Vörösmarty Mihály, Lator László, Kányádi Sándor ...
Kedvenc színek: színpárok, színtársítások, árnyalatok; de most pl. sötétkék és ezüst, fekete és zöld, szóval színharmóniák tetszenek nem konkrét színek
Szerencse napom: ööö, talán a csütörtök 
Még valami: örülök, hogy benéztél és kíváncsi vagy rám, érezd jól magad a blogon, itt minden a saját munkám
termése, ezek megküzdött versek, jót tesznek a léleknek.
Még valami: a közeli múltban abbahagytam a versírást. Valamit le kellett tennem Isten asztalára, és számomra ez volt a legnagyobb áldozat. A már megírt verseim gondozására viszont szánok időt és a blogírást sem hagytam abba.
Fogadalom: helyesírásom nem mellékes nekem, becsszó...

Ps: rövid, de tartalmas időszak volt amikor nem írtam verset, ültem, lógattam a lábam, gondoltam rá, hogy versírásból csak éhenhalni lehet... Néztem a tollat, néztem az eget, ha versötletem támadt, mondtam, hogy NEM, és aztán rájöttem, hogy ... Isten engem így és ilyennek szeret. A költészet az emberért van. A költő a társadalom lelkiismerete. Ezután a lelki önvizsgálat után ott folytattam ahol előtte abbahagytam, csak épp tudtam már magamról, hogy nem fogok soha megválni a versektől. 

Üdv: B.A. 

Fénypára és lélektükör - Egry József festészete

 Európai viszonylatban is újító szellemiségűnek számít és egyéni látásmóddal bírt Egry József Kossuth díjas magyar festőművész, a Balaton festője.


 Alkotói korszaka a múlt század első felére esik, stílusa egyfajta expresszionista alapokon álló "fény-festészet", melyet a saját maga által kifejlesztett olaj-pasztell technikával képes volt a vásznon úgy jeleníteni meg, ahogy azt látta és álmodta is egyben.


 Legszebb képei rendkívül színesek, a lélek érzékeny fényszűrőin átjutva fejeződnek ki festékekbe lehelt víziói, "a balatoniság." A pára és a fény, a víztükör és a fölötte feszülő ég kínálta, folyamatosan változó perspektívák a képzelet termékeny talaján értelmeződnek újra, majd a kísérletező kedvű művész keze nyomán vizuális élménnyé formálódnak, így mi is részesei lehetünk mindannak a magasztosabb , tiszta szeretetnek, ahogy Egry a Balatont, valamint annak környékét látta és értette. 


 Nem példa nélkül való, hogy egy festő beleszeressen a fénybe, gondolva itt akár Munkácsyra, a kontrasztok mesterére, akár a felvidéki származású Csontváry Kosztka Tivadarra, a napút festőre. 


 Ilyen értelemben Egry egy harmadik utat járt be: képein egy folyamatosan előre haladó idő formájában jelenik meg a fény, konstruktív, élettel telített festményei a természet ábrázolásának újszerű és valós élményét adják, modernek, impresszívek ma is épp annyira, mint akár egy századdal korábban, a keletkezésükkor. Mondanivalójuk is tiszta, éteri, élettel teli vallomás a szülőföld szeretetéről, a tehetség erejéről és arról, hogy a művésznek vallania kell.  


 A hétköznapiság ilyen fajta ünnepbe öltöztetése egy végletekig modern életérzés ma is, amelyet Egry József nem csak érzett, de  meg is tudott fogalmazni és maradéktalanul át tudott adni (szalaggal átkötve) úgy a kortársaknak, ahogy a következő generációknak is. Gyönyörű látomásai visszapillantanak ránk a vászonról és arra biztatnak minket, hogy éljünk elmélyültebb, tartalmasabb, figyelemközpontú életet minden nap.