MileneH. blogja

Száműzött 

Kit sorsa végül megkötözött, nem 

lehet más, csakis száműzött. 

Nem számít ki fizeti a bért,

hol raboskodnál és mennyiért. 

Mindegy boldog vagy, komor talán,

fontosnak gondolt haszontalan. 

A csillagokba vésett hitet ott, 

belül őrizte meg szíved. 

Kárpátok ölel és felrepít

vágyad, ha itt vannak szárnyaid. 

Kit a sors végül feloldozott,  válassz 

egy otthont,  mint a sasok. 

(2025.12.08.)

7.

Házam, hazám

Engem földem jókedvében termett;

mint lágy kenyér vagy 

meztelen tekintet gyönyörködtet 

szívből, önfeledten,

úgy születtem, úgy fogantam én.

A föld sarka egyre gömbölyűbb lett,

a víg határ híg, satnya fűje most 

már nem tobzódik milliónyi színben,

már nem tudja, mit akkor még tudott.

Az én színem is hull, elhalódik, 

a messzi multba megpihenni jár 

szívem, s egy csöndes pillanatban -

eltűnök a Sötét peremén

(2013. december 4, Weil der Stadt;

szívből ajánlom ezt a verset egykori

tanítómnak és örökre igaz 

mesteremnek - - - - bácsinak. )

 Kárpátaljáról származom, egyetemre Miskolcon jártam, Budapesten született a nagyobb lányom, Stuttgart közelében jött világra a kisebb, otthonra végül Zalában leltem. 

 Ezek eddigi életem főbb állomásai, és ugyanezek a helyek hatottak a költői stílusomra is. A szemléletmódok változatossága, a gyakran változó környezet csiszolt olyanná, amilyennek végül is lennem "kell". Szeretem a hegyeket, a vizeket, az embereket, a teljességet és az életet. Erről szól ez a blog.