MileneH. blogja

Életmód
MileneH.•  2025. december 31. 12:20

Intelem/ 2025 utolsó verse



Az óév egy teához ült.

Csészéje üres, kirajzolódnak

alján  a rőt tealevelek.


Búcsúzom, sóhajt útrakész,

de egy még hátra van: az ember

mindig jóra vár, enélkül


a lét sivár -  

                  fogadd meg  

                                       szavam. 




(2025.12.31)

MileneH.•  2025. december 28. 11:56

Átszállóhelyen/ Ihletkarcok 13.




Búcsúzik az év,

hava sár lett, leveleit

széthordta a szél.


Illatos virág,

fényes héjú gyümölcsöd

megtermette az ág,


a napok lehulltak.

Új csikó tépi az akolt,

kényesen fújtat,


maholnap felkap

minket, friss erő repíti,

pörög a napkerék. *



(2025.12.28.)

MileneH.•  2025. december 23. 20:02

Szenteste/ ünnepi vers



Karácsony- illatban 

gyufaláng sercegve 

suttog  félhomálynak,


ma angyal jön, tudod: 

szárnyán hópihék, 

nem kell több fény ide, 


égi jelenés hagy 

magából csillagot a

csillagszórók hegyén. 


(2025.12.23 ,cím: Szenteste)


MileneH.•  2025. december 23. 13:48

Áldott Karácsony / ünnepi vers





Áldott Karácsony


oly régóta álmunk,

hogy kéz a kézben,

gyermeki, sóvár

reménnyel várva

angyalokra, arany

suhogással öleljünk

át téged, megidézve

az élet körtáncát. 


Fénylő fenyő áll

a terem közepén,

gyere barátom, 

mint rég, énekeljünk 

neki, éltesse őt

csodálatunk, ragyogó 

színe töltse meg 

lelkünket is fénnyel! 



(2025.12.22.)

MileneH.•  2025. november 13. 20:27

Kevesebb a több/ Ihletkarcok 8.



Kevesebb a több 


Akárhová nézek: elvész lényegünk.

Nem teremthetünk kalitkába zárva,

hátrakötött kézzel nem alkothatunk.

Továbblép a bátor és forrong, aki gyáva. 


/2025.11.13/



Vadvirág


A rét kietlen, csapzott alkony

fogságában szürkül el,

fénye - árnya egybefolyva,

szegletéig szél seper. 


Fagyott lélekkel a tücsök

nem felelget, néma már,

elszállt fecske, bogár alszik,

megdermedt a napsugár. 


Csípős idők jönnek és az

ujjaink a kesztyűben is

dideregnek, szívünk pedig

elveszíti színeit.


Nagyon fontos, kis virágom,

hogy te őrizd önmagad, lásd

a tavaszt itt a télben, 

vágyaidból dal fakad. 


Ez a dallam töri majd át a

kegyetlen éjszakát, ez hozza fel

kék egünkre a szüntelen ragyogást,

ez a dallam teremti majd meg újra


az életet, madárdalban, fák lombjában

ez susogja el hited. Egyszer a rét

kivirágzik, zsongás - bongás részegít,

szívünk újra reményteljes ...őrizgesd


csak álmaid. 


(2025.11.13)