MileneH. blogja

A " csak úgy - belső tükör" egy új sorozat blogomon, fogadjátok szeretettel! 

Megfáradt a lelkem, könnyeznek

a fák, megannyi szerelmen túl

önmagamé lettem, meztelen világ. 

Nincs mit odaadnom és nincs mit

elvennem, haladnék tovább, millió

ág hinti tavaszunkra fanyar szirmait,

tán szerethetnék ... de nem most és

nem itt, nem téged, egy darabot abból

a sóhajból, mit távol szigetek ősi

álmukban még meg- megsejtenek. 

(2026.02.17, cím: " Visszaúton a Paradicsomba")

Köszönöm, 

kezem, hogy

alkotsz velem. 

Köszönöm,

lábam, hogy 

hordozol.

Köszönöm, 

fejem, hogy

megmaradsz  

fölöttem, mint 

legkevélyebb úr. 

Köszönöm, 

kedves 

tekintetem, 

elhozod a világot 

nekem, de 

leginkább hála 

és köszönet 

annak, kinek 

meghajhatom

 e makacs fejet. 

( 2026.01.01)

1.

Viruló selyemfa

Szellő karján - - a lomb,

táncol sok rózsás mimóza,

közülük egy vagy kettő  a

távolba néz merengőn, majd 

élettelenül hajt fejet.

Lila bóbiták nevetnek

a cirmos fénylevelek közt

kacéran, mígnem elaggó

testük pörögve és aléltan 

az augusztusi éjbe hull.

2.

Relief (bevésődés)

feltöltés alatt

3.

Haikuk:

Sakura fája:

sziklarepedésbe nőtt

élet, virágzás.

(2025.06.10)

Találka a Nara parkban 

Hajtogattam egy 

apró virágot neked

juharlevélből.

(06.02)

Gesztenyevirágzás 

Csipkéje, fodra

pláza, pazarlás: fanyar 

glanc mosás után.

(06.10)

Kismadár, épp most

eperfa görbe

ágára röppen, susog 

fenyő, nyárelő.

(06.10)

Régi ígéret

Diófa ágak,

egyre keserűbb szívek, 

félig-tele hold.

(06.10)

Szunyóka a fa alatt

Pihenő macskát

dzsungelbe fest az árnyék

nyírt fű hűvösén.

(06.11)

Csetlő kiscica

szőlőfán fürtként csüngve:

előbb még aludt.

(06. 23)

Életidő

Tüskés citromfa 

zöld láng-levelekkel - 

mind újabb július. 

(07.01)

4.

Kiszakadni végre a riogatásból,

kicsit megpihenni Isten tenyerén -

a nyárfák szelíden omlanak fölém,

- - - mély és erős gyökerű.

(Cím nélkül, 2006 )

5.

Kárpátalja (részlet)

...

Lelkem a vén körtefának

igazán megnyitnám,

hulló könnyem folyásából

szalagját megfonnám; 

míg bús szívem megszakadna

csak szőnék, csak fonnék,

míg a - - folyásában 

magam is elfolynék, 

körtefába kapaszkodó 

szalaggá fonódnék.

6.

Akármi bűneid

kötöttek burokba,

ma van az átok-

törés napja. Égi

vizek folynak bánó

homlokodra, ma

van az átoktörés

ideje, fogadj új

erőt a szívedbe, 

tiszta bűnbánást,

megbocsátást

a lelkedbe, úgy 

élj tovább te , ki 

hite által ma

megszabadult.

(Cím: "Szilfa alatt", 2025.08.17)

A blog egésze védett tartalom! Nem másolható! 

 Nagyon szeretem a természetből vett 

leírásokat, növényi motívumokat. A fák, 

virágok, állatok, szegletek saját élete 

mindig is elgondolkodtatott, de egy-

egy emberi természet is azon keresztül 

ismerhető meg szerintem a legjobban, ki 

hogyan tudja magát feltalálni lakott 

területen kívül, vagy esetleg abból, hogy

ki mit lát meg egy... mit tudom én... 

káposztában stb. A következőkben 

a növényverseimből szeretnék bemutatni 

párat:

Virágok versei 1. 

10.

Bóbiskoló Vad Virágok,

Ragyogó Leánderek!

Mélytüzű Szerelmetek

Nélkül 

Mivé  - - 

Ez A Haldokló Szív?

(Cím: "Születésnapomra", 2013)

12.

 A levendula éneke

Emelj fel, Uram,

emelj fel, emelj fel,

áldott két kezeddel 

emelj fel az égig!

Simítsd meg az arcom 

forró - - - -, 

töltsd meg lelkem

fénnyel,

hogy örökké éljek. 

(2008)

13.

A rózsafa

- Felelnék  az  

elmúlásnak...
- Mit felelnél?
- ...azt mondanám, 
nincs bocsánat...
- Rosszul tennéd.
- Hűs karjába
 burkolóznék,
elavulnék, a 
világon 
egyedül csak 
magam volnék...

Fénycseppek
 tapadnak
 hozzám,
megrajzolnak
neked újra 
meg újra;
a szavak mélyén 
megbúvó igazság
meg a csendek
mögött 

feszülő
örök idő is
 sejti már, hogy
 elvesztettél engem,
de virág - - -, 
sárga virágáról, 
annak is 
szirmáról, 
annak is
 poráról,
 annak 
illatából, 
annak 
- - - - még 
megismersz 
engem. 

(2018)

14.

Zöld, üde nárcisz, 

ébredő darázs is 

körbekering, ha

álmodó  fejed

szirmait bontja,

sárgulón - - -,

félve magára 

néz a napsugár. 

(Cím: "Az első nárciszhoz",

stílusgyakorlat, 2025.07)

11.

Zápor 

Minden  repedésbe

esővíz szivárog,

tikkadt föld issza.

Forró lehelettől

fehérlik az ánizs

lázterhes magja.

Iramló ködök közt

lila holdviola leng

úgy, haloványan.

Éretlen termését 

futótök - - - meg

egy pocsolyában.

(2025.07) 

20.

Estéből az éjbe

Villámlik északon.

- - villámok fénye

hasít bele a nyirkos 

szürkeségbe, víz csepeg, 

pereg; és a villámok 

szétfolyó fényei mind-

újabb áramütéssel

festik át a sötétben

 meg-megrendülő eget.

Várom a csillagokat.

(2025. 08.)

A zajos Fiatalsághoz 

Hószín szerelmek, vásznak és

selymek könnyei nyári estéken

még piheként lengve szállnak,

vízszürke villőtekinteted suhan, 

rám simul a tegnap törtfehéren,

ibolyakék aurában felsejlő

szép - - -, kint csipkés, zöld

fényben kúszó vadfehérben, lilásan 

fehér zajban a zárt ajtók mögött...

Szerettem veled a nyár fülledt

színeit Ifjúságom, most lassan

őszbe öltözöm, az kevésbé rikít,

nyugodt, üdítő csendben létezem.

(2025.08)

 A blog egésze védett tartalom! Nem másolható!