Ez az elméleti rész, a továbbiakhoz kihagyhatatlan

...

...tehát nem a megismerés igazodik a tárgyhoz, hanem a tárgy a megismeréshez... esztétika: a szépség a tárgy célszerűségének a megjelenési formája, de akkor igazából a szépség funkcionális harmónia ...


...
    Amikor egy kisbaba megszületik - garantáltan azonnal gyönyörködtetni akar, hogy ezzel biztosítsa a megmaradását, a növény pedig mindenben pontosan illeszkedik a környezetéhez; ehhez a két véglethez képest hol helyezkedik el a Kant-féle szépségfogalom? "Érzékfeletti világ", de személyes kapcsolat nélkül nem érzékeljük a tárgyakat szépnek;  melyik festő mondta, hogy "a művészet - szépségbe zárt szeretet"? (Voltaképpen mindegyik). Persze a dolgok lehetnek önmagukban szépek, anélkül, hogy ezt felfognánk és értelmeznénk a magunk számára, de ha a szép valami funkcionális összhangot takar, akkor hogyan tudunk különbséget tenni két egyforma
kutya, két egyforma növény  között a szépségük alapján?... és végül is mi a "funkció ? a megmaradás, vagy mi? Szerintem a szépség gyönyörködtet, a szépség funkcionális olyan értelemben, hogy összekötő kapocs két végpont között, a megismerés tárgya és a megismerő között, kiváltja a gyönyörködés reflexét. Amikor azt mondjuk, hogy "szép, de hiányzik belőle valami", akkor nem váltja ki a kívánt hatást, nagyon szép, de nem kapok élményt, "rendkívül szép"- ha kapok élményt, 
"magával ragadóan szép" - ha van elég hiányérzet az élmény számára, és jól tud "beágyazódni. Sokszor az "izgalmas" untat, mert nem elég szép, nem hagy elég időt az adaptálódásra és adaptálásra, nem elég funkcionális; mert az élménynek valahol 
ott a középpontban kell létrejönnie, az információáramlás középpontjában. Visszahatok egy tájra, hogy szép legyen... visszahatok egy váza hervadó virágra, hogy szép legyen, igazolom a funkcionalitást, helyeslem. Éppen a köztesben, ebben a gyújtópontban jön létre az igazi szépség... a többi csak harmónia, és rendkívül unalmas tud lenni, ahogy a túlpörgetett "izgalmas" dolgok szintén 
fárasztanak. El kell helyeznem magam valahol az interakcióban. 
     Vannak emberek akikről úgy tartjuk, hogy látják az élet szépségeit. Több szépség veszi körül őket? Elvileg nem, ha a szépség objektíve megragadható, akkor mindenkinek ugyanazok a szép dolgok jutnak. Ha a szépség relatív, akkor valakinek sok , másnak 
egy hajszálnyi jut belőle;de ha a szépség a befogadó előtt és a megfigyelt dolog előtt, kettőjük közt félúton jön létre, akkor érthető, hogy egyszerűen a szerencsétõl függ, mennyi szépséghez jutunk hozzá. Látom a szépséget és a szépség láttatja magát nekem: a szépség kommunikáció.


...