Az első verseim egyike és a legutóbbiak, egy lapon

9 évesen még ilyen kristálytiszta volt...

"

Környezetünk 

Az erdő, a mező

mind a tied,

ha teheted - 

védd a természetet!

Ne bántsd 

a kis fát, hisz 

ő sem bántott,

ne tépkedd a kis hóvirágot!

Ne szennyezd 

a patak vizét,

és ne dobáld 

szét a hulladékpapírt!

"

...majd 40 év múltán, mára pl. ilyen fátyolos lett a hangom: 

Három haiku 

1.

Sorscsapás

Három őz után 

egy pillangó szeli át

életösvényem. 

2.

Hold alatt hagyott, 

csorbult agyagtál

taván lebegő 

lótuszokra fény folyik,

zümmög egy bogár.

3.

Elevenség

Szeretjük egymást,

hiszen átdöfött lepkét

tű hegye megtart. 

...Legszebb versem? Nos, ezt idővel kiválasztod te magad, kedves olvasó. Nekem mindegyik egyformán kedves, mind egyként szirom pártámból, levél koszorúmból, egy saját vonásom, vagy épp egy aranylóan porló ecsetvonása az Isten adta, megrendítően szép emberi és építetlen  természetünknek, (vagyis gyarlóság). Néha csak egy karcolódás kívül, az üvegen ...máskor maga a vegytiszta, befejezett, betűkké cseppfolyósított élet...de bárhogy is lesz, én leginkább az kívánnám, hogy jelentsék majd neked ezek az írások, költemények ugyanazt, mint nekem egykor és most: azt az örökösen sűrűsödő, vagy épp a felhőtlenségig  szerteáramló érzést - a létezés örömét. Jó olvasást!