Adventi versek (Összefont koszorú, Várakozás)

Összefont koszorú

aranyos Ádvent/    

                vígasszal teljes

múló percek közt ezüst Hold

e megtévedt világ /

                                   reménye:

fáradt szívünknek/

                     legyél a csendje

lengje körül jövőnk lángod

karjába fogva /     

                    örömünk, fényed

Várakozás

Virágkehely, viharközépen állva -

így gondolok Máriára. Asszonyom: 

szíved alatt a béke kéri, építi magát,

kisded szunnyad, szereteted

százszor, ezerszer áldott szirmain

pihen. Körülötted semmi sem igaz,

semmi sem bölcs, csak te magad,

egy világban lévő világként, őrized

hited. Nincs e földön hatalmasabb

annál, aki életet ad. Nincs más kiút: 

Jézus létezett, itt van velünk, és kivezet

minket a keserűségből.