MileneH. blogja
Vándor a holdfényben
Vándor a holdfényben
/engedd, hogy átöleljelek/
Fagyott telét, a rút természet
árnyát, emberi lényünk egyre
cipeli, ármánnyal nézünk fára
és virágra , felrobbanunk mi,
Isten kincsei. Nem fér meg
bennünk fényből font világunk,
jövendőnket satnya, beteg kór
emészti. Azt hiszed két lábbal
állunk a világban, de retteg az
ember, csak körül kell nézni.
Tűz lobog előttem. Lángnyelvei
lassan körülölelik megdermedt
szívemet. Csillagok fénye hunyorog
a földre, nap nap után várom,
hogy átöleljelek. Szeretlek én,
gyerekét az anyja, mint csillagokba
írt első gyermekét az Isten ahogy
hívta, formálta, szerette, úgy várom
egyre, hogy átöleljelek.
(Mit hagyunk rájuk? Megőrült világot*,
nyugalmát a hold el sosem nyerheti,
a Nagy Szabályozó majd elfogy, majd megújul, anyánkként őrzi a sötétben lépteink. )
(2025.11.08)
Őrvers/ Ihletkarcok
Őrvers
fagyott
tél
lettem
jég
virágként
védj
engem
ha
rohanó
jégcsap
leszek
élet
vízként
őrizz
őrizz
őrizz
meg a
jövőnek
akkor is
engemet
ha
őszlött
apó
válna
majd
belőled
s álomfogón
ring
lebeg
a lelkünk
(a közzététel napján, 2025.10. 19)
Moha és forrás
Új versek: gyógyulásba fordító
ráolvasások, delejek, révületek
1.
Moha és forrás:
Tömjénnel
hintem fel
patakom lágy fénnyel
akarom meglepni
Magamat
szentélyben
törődő istenek
kezével segítni
2.
Összefonva:
A mandula versekben
virágzik
ágát rázzák kótya szelek
szirma ázik füvek közt
könnye tavasznak
ríme az ősznek így halad
3.
Öröklét délután kettőkor:
ölelésbe
ölelésbe
mennyillatú
feledésbe
kérgek közé
búvó bogárka
elmém kinyúl
a végtelenbe
együtt
lélegzünk
én és te
egy csodába
zuhanva
a barackfa
sóhajába
4.
Őszi margitvirág:
/Már nem él a néni, aki adta./
Kérges keze simított téged,
jószívvel adott anyámnak.
Minden szeptemberben látlak,
lila virágaid szórják szelíden,
bölcsen egyre felém a hit
- az ember elmegy, a virág virít -
igazságtermő, igaz szavait.
5.
A macska gondolatai:
"Ez hát a költészet.
Lecsillapodtál.
Fénylő szemed sugára
képeket rajzol élő
szavakból a papírra,
szíved üres és tiszta.
Én meg csendben
dorombolok. Az ember él,
a macska élni fog. "
6.
Anyám muskátlijához:
Elhamvadt a nyár hevén világod,
bár leveled még harsogva zöldül,
de megsejtve a jövendő múlást
ágerőd már gyökeredbe fordult.
Üdvösségig ható őszi párán
siratom szépülve az ifjúságom
nap nap után, így telik őszünk
visszaereszkedve az eredetbe.
Leszáradnak a napégette virágok,
bársonyos tüzük csörögve lobog,
csokraikkal telik az agyagváza,
szívem piros vallomása is tovább
árad elfeledett, jó szavak fodraiba
zárva, álmodunk. Én talán a földmély
dúdoló dalára ringatom rügyeim,
te meg valóban égi zenére.
19. 09.
7.
Felhőtlen az ég:
nap nap után
keskeny síneken
zakatol tolat
zakatol a szívem
igazán idegen
itt sose voltam
8.
Égetően fontos:
Tűzre vetni minden hazug imát,
kis tüzeket, nagy tüzeket gyújtva
szívünk legmélyén és hallgatni
hogyan lobog, mit fontosnak hiszünk.
Szemébe nézni igazságainknak,
hiszen nem úgy van az, hogy
"ember embernek farkasa", hanem
bizony ember az embernek
farkasa, és az egyetlen helyes ima:
" add Uram, hogy e káoszban is
éljünk".
9.
A kereszt jóslata:
Békét teremt kinyújtott két
karom, igék hazája, az ég felé.
Mielőtt kel a nap - már itt a fény,
mielőtt itt a fény, már pír virít.
Előbb a hit, utána az erény,
úton a megváltás, késő ígéretek.
Szavak hullnak, sudár tüzek
ringatóznak a folyók felett.
10.
Közeleg a tél:
Őszbe-bolyongó almafa.
Karjairól ruhaujja kerek hetek
óta kopik, szakad, hulló
levelek tarkítják már az elvadult
kertet. Teljesen meztelenül
várja telét, nem értem miért
nem öltözik inkább az ág. Van, ki a
fagyot, hideget pucéran szereti
rajta kívül még és nem ölt irhát?
Bezzeg az ember, minél komorabb
az idő, annál inkább szobába vágyik,
nem álmodik fényt feje fölé, mint
az almafa - csak villanykörték
alatt világol, pislákol a lelke.
11.
Adomány:
Amit Isten adott
tenyérrel simítva,
nem vájja le ember
körömmel, visítva.
A költészetről / új versek (sajnos)
Oké, ezen nincs mit szépíteni, habár befejeztem a versírást írtam még tegnap párat, nehogy az a vád tapadjon hozzám később, hogy nem tudtam posztmodernül. De tényleg az van, hogy már választanom kellett, sok ismim jóformán megkeseredettnek gondol, nem győzök mentegetőzni, hogy az irodalomnak iránya van és nem függetleníthetem magam. Választanom kellett a jó minőségű költészet , a népszerűség, a saját álmaim, a fejlődés és a hallgatás között. Nem ragozom tovább: amíg az Úr nem ad erőt szavaimnak, nem szólalok meg. Amigazumemadere...addig is kedves Olvasó, fogadd szeretettel ezt a kis ... hogy is mondjam csak...fícsört...hogy ne maradjon hiányérzet bennünk.
1.
verze-vád
fulladásig ismételt szavak
hamis törvényekből már ki
sem látszanak örvényektől
rettegő csuklóm megbiccen
sós szavakon merengve reng a
lelkem mi értelmem nyugtot úgy
se leltem se itt bent se kinn
veled a nyirkos végtelenbe telten
2.
Maior
Amikor leírom, hogy "maior"
a szerkesztő kijavít: "amikor".
Ki a "főnök" kérdem, írnám, látom:
"főnix". Semmi fej nem ér fel.
Gondolatomig nyársal a megoldás,
"OM"- gondolat tolat, tollat kéne,
kettőt szerezni. Egyet magomnak,
másikot mágámnok, nem pötyögni el
időm jovát, oszt a szerkesztés jóóvan,
meg van mit örökölni, na jó...
3.
(Cím nélkül, szép dallamra)
kieszik lelkem hamujából
vicsorogva fulladoznak rajtam
bámész fajta rongyok toporognak
4.
Ismétlések:
nem vagyok én
se különb se jó
poromból még
kikelek leróni
porba egy sort
mielőtt végleg
elmegyek ... jónak?
5.
Régi táncdal:
sose halnék meg ha a halál
megvárná az utolsó rímet
6.
Évszakok oda-vissza
Milyen szép egy végelett tangó
koszorúval víg remegő nyara
visszajár meghalni hozzám
őszbe hajló bágyadt napsugár
a gondolat hogy az élet még
valamit tartogat maradandót
7.
Lesz címe
felháborítóan izgató verse
fülembe súgja izzadt szavak
hangján támadj fel győzz le
vagy győzz meg hitvány alak
ha nő vagy aránnyal fényes
porok rózsáját hints magad
küszöbömre még a lényed
a vers mi mögötted marad
könnyezve sírok egy vétket
ócska percbe kitolva kikérek
magamnak odavisz a lélek
szétszedem finom porcelán
ablakom csillog a vár fokán
élek még több nap óceán
míg megfejtem titkait
8.
kinn gyalázat benn öröm
haragszom és köszönöm
9.
Csecsemőnek vélem
magam, minden vicces
csecsen elborongok,
a költemény gumicsont,
gumiszoba a költészet,
s a rímek bolondja? Ja,
én magam. Ismétlem: én,
magam, ha mondom.
10.
Csak tíz pici percig míg ketyeg a vekker
dobban a szívem nem jön a reggel csak
tíz pici percig őrült zuhanással hullni
rímbe versbe el és kábulva szeretni kell
11.
Nincs több vers. Elfogyott.
Vagy
becsaptam megint magam.
Hagyj,
jó Apolló megpihenni, ne adj,
ne,
újabb lázakat, reménymártotta,
sós,
kifacsart szivacsot, kérlek.
12.
költői (kérdés)
lehet betege vagyok
verseli rí szenvedélye
a torok
éjjel korom sorok közt
világol a vers
13.
Nézd a rút kacsát, hápogja
hattyúdalait! Vadítja vele
elméjét, lelkét, nézd! Ura
maga a rím, nincs aki segít.
Az öröklét hegedűjét ki
üti ki kezemből, a hős
megmentő ki lesz? Senki?
Senki sem segít? Akkor hát
kornyikálom tovább, lelkem
javait elherdálom, patakba vetem.
Nos, ez voltam én és a költészetem. Régebbi versekkel jövök ezentúl, (összehordom ide az interneten még bolyongó zsengéim), meg hosszabb, rövidebb írásokkal, ami épp eszembe jut. Köszönöm, hogy figyelsz rám.
Adatlap/ MileneH.
Adataim:
Név: Bak Andrea
Életkor: fél évszázad
Születési hely: Kárpátalja
Testvérek: két húgom van
Gyerekek: két lányom van
Végzettség: jogi műveltséget szereztem
Nyelvek: magyar, orosz, német, parányi
francia meg "po zakarpatszki". Angolul
sajnos nem tudtam megtanulni.
Hobbi: kézművesség, növények, csillagok
Házi kedvenc: én a dísznyúlban hiszek,
de a lányom révén sokat tudok a macskákról
Csillagképem: a csillagos ég, de amúgy nyár közepén születtem rák jegyben
Kedvenc könyveim: szeretem pl.
Csányi Vilmos könyveit, biológia könyveket, de nézem a polcot: van itt verses kötet is...
Kedvenc együttesek, előadók: alapból
kerülöm a zenét, szökőévben meghallgatok
vmit, lehetőleg egy teljes albumot olyan témákban mint Bonanza és Kovács Ákos, Republic, aztán hogy is hívják... Tankcsapda ...Kovalsky és a Vega...Edda...
Különös ismertetőjel: minden és bármilyen
költői stílusban tudok verset írni, még a ma
divatos "édes moslék" irányzatokat is ismerem, de ha letesznek elém egy szonettet, másnapra írok egyet.
(Amúgy tartalom párti vagyok. )
Kedvenc költőim: ezzel a kérdéssel csak zavarba hozom magam... még a sörreklám plakátjáról is lekapja tekintetem a verset ... Mindenkit becsülök aki költészettel próbálkozik, de nyilván Vörösmarty Mihály, Lator László, Kányádi Sándor ...
Kedvenc színek: színpárok, színtársítások, árnyalatok; de most pl. sötétkék és ezüst, fekete és zöld, szóval színharmóniák tetszenek nem konkrét színek
Szerencse napom: ööö, talán a csütörtök
Még valami: örülök, hogy benéztél és kíváncsi vagy rám, érezd jól magad a blogon, itt minden a saját munkám
termése, ezek megküzdött versek, jót tesznek a léleknek.
Még valami: a közeli múltban abbahagytam a versírást. Valamit le kellett tennem Isten asztalára, és számomra ez volt a legnagyobb áldozat. A már megírt verseim gondozására viszont szánok időt és a blogírást sem hagytam abba.
Fogadalom: helyesírásom nem mellékes nekem, becsszó...
Üdv: B.A.