MileneH. blogja

1. B-nak

Száz csillag közt kéne

 lakni, csillagpalotában. 

Estére megpihenni 

a legcsillogóbb

szobában.

Ragyogó álmot súgna 

a csillogó tündérpárna

és szelíden betakarna 

a fény- -  - - - -

" ...lement már a nap,

 vígan hegedül, táncolnak,

táncolnak a csillagok..."

(201211)

2. Napfény-óda

Ó, én szívből elfelejteném

az éjjel éhen izzó fényraját 

most,

hogy kiderült érdemes volt

ragyogó napom, várni rád.

Hömpölygő fényeddel

beragyogsz engem, eddig

céltalan, üres --

cserébe őrzöm áradó,

nyugtalan, örök szerelmed. 

(2012)

3. Békén-lélek

--, párnák közt 

megpihenni, ha leszáll 

az éjsötét és finoman 

megpuszilni egy 

szunnyadó ded kezét, 

vagy szelíden átölelni kit 

szívünk legjobban szeret -

ennél szebb kívánsága 

egy asszonynak nem lehet.

(2013)

4. Fohász

Asszonyszívem 

bátorítva,

áldott gondokba 

borítva

adj Istenem, 

menedéket,

hogy őrizhessem 

az igéket

megbabonázva

és szeretve,

lelkemtől lelkedig 

vezetve, s

légy, Teremtőm, 

kegyes hozzám!

(2014)

5. Bús, borongós

Bús, borongós 

őszi reggel

feltámad a szél, 

küszöbömre

hull egy fáradt 

falevél,

- - falevél a 

küszöbömre hull,

nekem most 

virradt meg, 

neki alkonyul. 

Az ág elengedte,

felkapta a szél - 

Isten nélkül nem 

vagyunk más,

fáradt falevél. 

(2009)

6. Valahol lenni kéne

(H-nak)

Valahol ott, hol a hold 

meg a nap összeér egy 

ölelésre,

valahol lenni kéne.

Valahol, hol a macska

szuszogása felhallatszik

a padlásra,

és a kövér esőcseppek 

- - - - megerednek,

valahol lenni kéne. 

Odabújok hozzád én is,

kékséged -  - -   ábránd.

Aludj Picim, aludj szépen,

holnap talán

 jobb nap  vár ránk. 

(2016)

7. Olyan vagy

Olyan vagy, - - hajnal,

megszületsz minden 

nappal.

Ködfátyladat - - -, 

mint aki nagyon boldog. 

Ártatlan vetésnek 

gyöngyharmata

lehetnél,  összegyűjtenélek,

hogyha nagyon szeretnél. 

Fényes csillagot láttam

az - - lehullni, sugárzó

szerelmünk szálát

aranyfonállá fonódni. 

Annyira nagyon  szép vagy,

annyira nagyon  jó vagy,

mától az öröklétig te 

magad az enyém vagy.

(2019)

   Az intuitív költészet

   Egyenesen a közepébe vágva, előre megmondom, mi nem tartozik ide: a bizarr képzettársítások,

 a delíriumos víziók, a lelki defektek, a narkotikumok, az alkohol hatása alatt írt versek, a provokációk, 

vagy ízléstelen dolgok nem, mert ezek távol állnak tőlem is, meg a költészetemtől is. 

  Akkor viszont mi is az az " intuitív költészet" (a továbbiakban i.k.)? Egy irodalmi kísérlet arra, hogy

 a világból kiszakadt, jelentéstartalmuk egyes részeitől megfosztott szavak visszakerüljenek végre az őket 

megillető helyükre, vagyis minél pontosabban, érzékenyebben tudjuk kifejezni, megértetni magunkat általuk,

 és minél jobban meg tudjuk érteni a minket körülvevő világot. 

   Mondok egy példát, hogy egy bonyolultnak tűnő kifejtés helyett inkább érzékeltessem, miről van szó: 

"Égszakadás

Vihar vízpora

veri a cserepeket.

Ítéletidő.

Villámlás, zápor

Jég szeme fényes.

Friss szegfűillat úszik,

csendül a dörgés. 

Eső után

Csepegő eresz.

Elpiszkolódott szirmok:

tisztább köveken."

   Nos, ezt, a haiku legszebb hagyományait követni kívánó, többrétegű haiku- triót pár hete készítettem, amikor is

 egész konkrétan elvert minket a jégeső. A hatalmas, gyorsan lezúduló víztömeg szívszorító, félelmetes látványa 

mindig tökéletes élmény egy vershez. Miről szólnak itt ezek a haikuk? Egyrészt egy  természeti jelenség pontos 

leírását adják, másrészt érzéseket váltanak ki, harmadrészt egy kapcsolódó, elvontabb bölcsességet fogalmaznak meg. 

    Ezek a szintek jelen vannak úgy "horizontálisan", mindegyik haikuban külön, ahogy "vertikálisan" is:

 az első vers a leíró részt, a második az érzést, a harmadik pedig a sententiát mutatja be. 

   A probléma csak annyi, hogy miért épp "szegfűillat úszik". Megmondom: a felverődő 

por és eső keveréke együtt a szegfű illatát árasztja. 

  Keress egy záport, figyeld meg biztonságos helyről (mondjuk egy fedett teraszról). Talán te is épp azt fogod érezni 

amit én, így később lesz egy érzéki benyomásod is arról, amit én felfogtam és ebben a versben megfogalmaztam. 

( De akár öntudatlanul is megérezheted, hogy igazam van, hiszen mindenki hordoz egy zsigeri élményt arról, 

ahogy az első emberek még egy barlang bejáratánál állva csodálták meg a lezúduló vízfüggönyt. )

  Ki akartam cserélni " mályvaillat"-ra a szót, tudjuk miért, de az i. k. lényege épp az, hogy igaz -

 magasabb szinteken csak így juthatunk el vele valódi bölcsességekig. Elcsépelt jelentéstartalmaknak az i.k.-ben 

nincs helyük, "muszáj" az olvasónak megerőltetnie magát, újra értenie mindazt, amit képekben gondolkodó őseink

 mondani akartak, amikor kimondták az első szavakat. 

 "Szabadíts meg, Uram , rímjeimtől,

megsűrűdött szótagjaimtól 

ments meg, a képmutató hímes

igéket válaszd le rólam, fejtsd le

ritmusát remegő kezemnek

mobilomról, hadd éljek én még 

kicsit a csendben, ősemberként,

ki csak nézte a világot, de nem

szólalt meg - egy volt vele még"

  Erről szól  az intuitív költészet: mindig visszatalálás a lényegihez, a lelkünkhöz, önmagunkhoz, helyrebillent. 

  Nem kell ott lenni minden barlang szájánál ahhoz, hogy beszélni tudjak róla, a művész, festő, író, színész, költő stb.  

optimális esetben, mint érzékeny ember, meg tudja látni és láttatni a dolgok velejét.  Viszont alkotóként annak,

 amit mondok igaznak kell lennie. 

   Erről szól a stílusom, erről szólnak a verseim. Tükrök. Talán nyomkodják a gombot, keresik benned az érzékeny pontokat,

 az emberit, a szembesülést, az általános igazságokat, meg az egyéni érzékenységed is. Néha megérzek olyan dolgokat, 

amelyeket más még nem, néha felkapok egy-egy ötletet, játszom, forgatom, keresem benne az üzenetet. Minden esetben szebbet,

 jobbat hozok a világodba annál, mint amilyen azelőtt volt, verseim gyógyíthatják a lelked, őszinték. 

  Nem baj, ha vicces, esendő olykor, vagy ha első olvasatra nyers egy vers, a változatosság kárpótolni fog. Ugyanakkor vigyázz, 

mert "naiv" lesz, ha magad is az vagy, "vadnak, ösztönösnek, bujának" tűnhet időnként, ha erre pörögsz, vagy ezt fojtod el magadban,

 lehet "túl sótlan", "túl szorongó", "túl lelkes", vagy akár "túl romlatag, túl szabad" is, stb. Mindig keresd benne önmagad. Lehet, hogy

 gyönyörűnek fogod látni egyiket- másikat, kicsordul a könnyed, de megtörténhet, hogy bátorságot merítsz belőle az élethez - ez mind te vagy. 

  Olyan verseket adok neked, amelyek néha talán fájnak, máskor talán szomorúak, gyöngyszemeket. Amikor haragszol rám, tedd azt is szeretettel.

Elnézést, a blog kis ideig szünetel, meg kell tanulnom előbb 

verset írni.

egy spondeus az daktilus,

egy jónikus, az jónikus

vagy ...daktilus. 

--------------

  (Annyit szeretnék hozzátenni még közben a bemutatkozáshoz, 

hogy  egy"intuitív költészet" a saját kategóriám, a kezdetektől,

 Andrea a nevem, és ezt a blogot többek között azért hoztam létre, 

hogy a verseim megmutathassam mindazoknak, akik szeretik az

 olyan történeteket, amelyek "magukat írják meg": rövid mesék ezek, 

de számomra fontos, hogy egy helyen legyenek összegyűjtve. 

Olyanok - amilyenek, mindenkinek van egy stílusa költőként is, 

emberként is, gondolom húszezer másik gondolat közt az enyém is

barátsággal megfér, 

"én: én vagyok, 

és nem lehetek

más, ennyi 

a vallomás."

  Ezt már vagy 30 éve mondom, azóta sincs jobb ötletem a témához :-)

viszont változatlanul szeretek hű  lenni önmagamhoz. Nézz be 

hozzám néha, a blogom él, folyamatosan átalakul, lélegzik, 

beszél, hat akkor is, amikor én épp pihenek, vagy mással 

foglalkozom. Szeretettel: Andrea, 2025.07.15)

1.

A tó ölén a fergeteg 
egy pillanatra megpihent,
egy csillag-csepp
feldult szíven,
de várta már a sűrű rét.


És megszakadt szó lábnyomán
a fergeteg a réthez ért,
a pusztulást, 
mit otthagyott,
megkönnyezik a csillagok.

A lüktető sebek nyomán 
nyíló virágok sejtjeit 
a föld, a víz, 
meleg sugár
és csillagkönnyek éltetik.
(2015)
 

2. Vád

Te semmiből lettél -
Végtelenből lettem,
szaggatott vonallá
szelidülve ketten
- hulló szirom 
éjkék hullám
szívdobbanás -
jobb volt nekem ott,
a békés végtelenben.



3.

Gyémántom vagy,
gyöngykoszorúm voltál -
fejemről a Sár vizébe hulltál.

Gyémántom vagy,
gyöngybokrétám voltál,
kezemből a Sár vizébe hulltál.

Gyémántom vagy,
gyöngynyoszolyám voltál,

tüzemben hamvadtál
forró, puha porrá.

Most gyémántom vagy.
(2017)



4. 

Számtalan varázslat
terhe nyomja lelkem,
nyelvem hegyén,
érzed?
tövis a neved.

Elmémből kitéptem
valót és valótlant:
mindent megtennék,
hogy ne szeresselek.

5.

Haragszom, mert ember vagy,
túl romlatag, túl  szabad!
Egyedül nyűvöm napjaim,
de kivetettem hálóját
a beteljesülésnek...
késik a vendég...
érik a Sors.

     

 M. M. fotográfián

Úgy nézel rám, hogy sejtem, 

minden vak kegyelmen túl inkább

tőled kérek mondandót számba, 

árván maradt hitemhez alapot.

Belső tűz éget át, ragyogsz,

az égi energiák egyre a földre 

sietnek benned, s mint Isten nagyszerű 

alkotása - te nem éltél hiába.

Kuvikhang csuklik, az ég 

szürke rongyán át arany szivárog. 

Mester, nevelj az életemre engem,

vezess valódi  világossághoz!

Hatalmas erőd préseli 

lelkem, fény, sötét villan, dús felhőt 

fúj a szél. 

Porrá hamvadt léted, de

hihetetlen máglyáján lényed 

halhatatlanul, mindörökre él.

Tehetséged roppant ős-

erejével fölénk emeled

a Megváltót magát, mázsás súllyal,

de alázattal mérted a világ 

hiú vonásainak törtaranyát. 

Színeid elmélyült, bölcs

emberi színek, fájón megbecsült 

igazi szavak, beszélj hozzám kérlek,

hogy lábadnál ülve, elmerülve ,

megsejdíthessem csak lelkem vak

szemével, hogyan von ezer nyelven

 téged "glóriába" dicső fényed,

 őriz a munka és védőangyalod.

(jegyzetek: A sorozat az " ihletkarcok" címet kapta, mert központi témája az ihlet lesz , és ennek változatai pl. az alkotói szenvedély, elhivatottság stb. Karcnak azért mondom, mert ezek nem kiforrott versek egy kiforrott költő tollából, hanem gyakorlatok, kísérletek tőlem, de azért elég szépek ahhoz, hogy közreadhassam. Munkácsyt azért választottam, mint témát, mert földim és asztalos inasként kezdte, de világhírű festőként fejezhette be az életét, grandiózus életművet hagyva az utókorra. Tette mindezt a legnagyobb alázattal, hűséggel és elhivatottsággal. A vers címében az M.M. az ő monogrammja, ezzel a költői eszközzel teremtve meg azt a légkört, amelyben egy kezdő költő egyáltalán megszólíthat gondolatban egy ilyen nagyságot. A "fotográfián" kitétel arra céloz, hogy a mester egy fényképen jelenik meg előttünk. A vers maga 7 db jól elkülöníthető részből áll, a következőkben ezt részlezem röviden. 1.) ahogy az látszik is, a magában bizonytalan költő (vagyis én) a festő életének korai szakaszát állítom párhuzamba a tépelődéseimmel," vak kegyelemnek" nevezem hányatott gyerekkorát, amikor is rokonok vették magukhoz, mivel korán árvaságra jutott, az "árván maradt hit" fordulatban pedig azt fogalmazom meg, hogy teljesen egyedül kellett megteremtenie a saját életét, ebben önmagán és a saját hitén kívül másra nem támaszkodhatott. 2.) "az égi energiák egyre a földre sietnek benned" mondom, mert hatalmas tálentuma és a belső hajtóerő emelte őt ki a középszerűságből, egy olyan minőség, amely egyszerre emeli vagy rombolhatja is az embert attól függően, hogy mit kezd vele. Ő megbirkózott vele. 3) "kuvikhang csuklik, az ég szürke rongyán át arany szivárog", ez egy nagyon szép, romantikus költői megfogalmazása annak, hogy felvirradt az ő festői pályájának a hajnala, és "mesternek" nevezem, mert olyan művészként, aki taníthat ez az ő titulusa, "nevelj az életemre engem" ez célzás a romantika melletti, másik festői irányzatára, a realizmusra, "vezess valódi világossághoz", vagyis Jézus Krisztushoz, a világ világosságához, ez főművére, a Jézus trilógiára utal. 4) két kép van egymás alá szerkesztve, egyrészt az ő hihetetlen festői ereje jelenik meg a romantika eszközeivel bemutava, másrészt ugyanezen a gondolatmeneten továbbhaladva nyilvánvalóvá válik, hogy művei túlélik, halhatatlanná teszik őt: "porrá hamvadt léted, de hihetetlen máglyáján lényed halhatatlanul, mindörökre él", mert amit elért, az hihetetlenül nagy siker. 5) "tehetséged roppant öserejével" mert nem készült erre a pályára, "fölénk emeled a Megváltót, magát, mázsás súllyal" vagyis Isten alkalmassá tette őt arra, hogy karrierje csúcsán, elképesztő fizikai, mesterségbeli és lelki erőfeszítések árán megjelenítse nekünk  a festővásznon magát  Jézust, "de alázattal mérted a világ vonásainak törtaranyát" ezzel utalva arra, hogy a szalonok népszerű festőjeként is szerénységet ismerve boldogult, sokat dolgozott, könnyedebb portrék, témák sokaságát festette meg. 6) színei mélyek, karakteresek, sötétedésre hajlamosak, ahogy az emberi természet is, témaválasztása sokszor a hétköznapi emberek, cselédek, szolgálók, betyárok, inasok munkáját, életét mutatja be, nem csak festi, hanem érti is ezt a közeget,  a"lábadnál ülve" fordulatban a nyitókép felé fordulunk vissza, ahol az egyszerű költő találja szembe magát egy felbecsülhetetlen értékű életmű megalkotójával 7) "megsejdítsem lelkem vak szemével" = valahogy el tudjam képzelni, "ezer nyelven" vagyis az egész világon, "von téged "glóriába" dicső fényed" a glória szó itt idézőjelben a dicsőség szinonímája, a fény pedig a Dallos-féle Munkácsy életrajzi regény címére (A nap szerelmese) utal, "őriz a munka és védőangyalod" visszakanyarodtunk a címig, a nevére tett utalás. Ez a vers miről szól? Magyarul, egy mondatban: arról, hogy az ember megcsodál egy életművet, amely az másik ember szeméből, egy fényképről sugárzik. )