Mikijozsa blogja
Elárvult vén-gyermek levele
(anyák napjára)
Mint régi regéknek a lapjai, szürkülanyám a fotó, melyen úgy szeret ajkad
mosolyt hagyakozni reám, szemed kihűl,
nem látom a szép meleg áradatát,
Elbarnul ereklye papírom, hiába
kívánom a régi varázst, idejét
lejárta világom ezért gyere árva
fiadhoz, az ablakon, ints, hogy elég.
Ahol te vagy, ott akarok közeledben
csepp csintalan álmokat élni megint,
S mint hangya, ki morzsadarabra meredten
begyűjtöget,úgy gurigázom a kínt,
ha mégse jöhetsz, belehal gyerek-énem,
oly durva leszek, fogyatékos egyén,
elszaggatom álmaim ős keretét, nem
leszek sose hű a világ közepén
Úgy kezel
A világ úgy kezel, mint nemlétezőt
nem csak engem,pardon, vannak itt még,de, sőt:
lehet jobb nem lenni, mint hősködni akképp
hogy elutazom Madridba enni cseresznyét.
A világ úgy kezel, mint egy gyermeket -
az is vagyok, kérem a fagyi részemet.
Buszjegyre sincs pénzem, néha innom is kell,
hiszen a gödény is mily sokat vedel.
Az ember olyan
Mottó: (egyszer valaki levélben üzente nékem,
hogy én nem is vagyok ember, azóta vigyorgok...:)
Az ember olyan, mint a kakukkóra,
ha azt szajkózza: hat, nyomban akarja,
mindenki hatot mondjon tapsikolva.
Színes eszű, de szürke az állománya.
Az ember kopog, amint kell valami.
Elfelejti, ha adtál önzetlenül,
mindamellett, jó, ha tud kakukkolni,
legalább valami valahogy megtérül
Szédülj
Ez a Föld se korong,
alatta sem a szemét
gyűjtőhelye fortyog.
Ez csakis egy játék,
afféle búgócsiga,
forog, hogy szédülj rajta.
Idővel megszokod
onnan tovább innod kell,
legyen kéznél borod ;
mosolyog rád a modell.
Bakháns-lányt fess, s kortyold
a hegylevét, megéri,
egy sem józan, aki földi
Egynegyed létadag
Mint a gömb, amelyet kés szel,
cipóból vagdaltak emlékeim.
Hol kenyeres pajtás nincsen
ott emez is, mint bús Hold, fogyózik,
s tudjátok, mégse öregszem.
Noha indiánnyári hangulat
ejti le este a napot,
mégis éjjel ifjabbak a csillagok.
Fűst-kerékbe szédült álmok
szülik a hajnali virradatot.