Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Úgy várom az ébredést
Mikijozsa• 2016. augusztus 3. 08:45
Úgy éltem, keresve lázasan, szép szíveknek
nyitányát; egyedül voltam, s befogadtak ott -
hol szelídség lényei közt vadak lihegnek.
együtt védtük az árvát a néma vakot...
Másnak sorsát mégse intézhettem örökké
személyim mért volt román? s mégis magyar a név,
a lélek? kétlaki körülmény nem a hősöké -;
békét reméltem, ha lábam más utakra lép.
s jött az ősz, csendesebb zsivaj, másféle árnyék,
nagyobb távolság a szívek felé, önfejű
agyakból röhögött felém bután az irigység;
beleszólt hányszor az életembe sok tetű...
Ám kegyes volt az isten, tanított a jóra
s áldom a percet, mikor ezt megértettem,
hiszen senki nem rossz, csak nem figyel a szóra,
s nem vallottam kudarcot, csak megméretettem...
Lassú merengéseimben zöldes fény honolt,
mint tiszta pataknak medre, hova nem ömölt
okádék, vagy békanyál, tudatom felsorolt
minden jót, s örült, ha más is felkönyökölt.
Azóta várom az ébredést e földön itt -
mindenki nevessen, kívánom látni meg:
csurogjon fejükre olaj, s a béke mindig
csillogjon gyönyörű gyermekek tekintetében.
Jönnie kell a kékes színű pihenésnek,
ringatózó hétköznapoknak új nap alatt;
nincs eszme mely biztatóbb, retorika népnek,
mint jármot letenni mert a harc abbamaradt.
Szemekből vad villámok többé nem villanhatnak
eltűnik az ellenség, hisz más dolga akad
s akkor nemzetek együtt békében lakhatnak,
s az éj izgalma szerelemre fűti a magyart
Mikijozsa2016. augusztus 4. 07:45
@estvanbalog: Szia. Az jó, ha már ébren vagyunk, csak tudjuk kihozni belőle a
legjobbat, üdv szeretettel, kösz a tanácsod
Mikijozsa2016. augusztus 4. 07:43
@Csinaj: Bizony a szerelem az nekünk az oxigén :)
Mikijozsa2016. augusztus 4. 07:42
@kevelin: Megértő és barátságos vagy, hálásan köszi :)
Mikijozsa2016. augusztus 4. 07:42
@Eleonora: Kedves Nóra, az az igazság, hogy az álomvilág, melyből kilépni fogunk már nem egy igazinak látszó sötétségben fog végbemenni, mert - szóval szembe kell nézni, hogy a világunkat mi alkottuk ilyenre, ezért is örülök, hogy megértettél, ez nagy ajándék, hogyha kezdünk egyre többen egy irányba haladni az hatással lesz az általunk teremtett világra is, köszönettel M.
estvanbalog2016. augusztus 4. 00:07
@Mikijozsa: Már régen felébredtünk...csak az álomkór vissza-visszatérő kód...ezen is segíthet a szerelmi sód...:)
Csinaj2016. augusztus 3. 22:01
Az a minden Miki, a szerelem
kevelin2016. augusztus 3. 21:45
Nagyon tetszik ez a vers mondhatni szivemig hatolt.Minden versszakban van kiemelkedően szèp meglátása a dolgok rendjènek. Gratulálok ès újból gratulálok
Eleonora2016. augusztus 3. 20:43
"Ám kegyes volt az isten, tanított a jóra
s áldom a percet, mikor ezt megértettem,
hiszen senki nem rossz, csak nem figyel a szóra,
s nem vallottam kudarcot, csak megméretettem..."
Mint ahogy mindannyian, először a saját, aztán a közeg, aztán a tágabb közeg, aztán az egyformán beszélők, aztán akár az egész világ előtt.
Megmérettetünk nap mint nap. Tetteinket vetjük a mérleg serpenyőjébe, s mondhat bárki, tücsköt bogarat, a lat, az lat.
A világ terhéhez keskeny még a vállunk, de ha mint ember, a vihart kiálljuk, virágot, gyümölcsöt fakaszt a létünk, s nem érezzük a végén, hogy hiába éltünk.
Ez a vers különleges Tőled.
Érzem, hogy a felszínen látható kicsi hullámok, a mélyben hegy-magas hullámokat takarnak. Tán úgy tudnám megfogalmazni, hogy a kézben tartott, uralt, erő. S ki ennek birtokában van, az ható ember.
Köszönöm,hogy megismerni engedted ezt az írásod.
Nóra
Mikijozsa2016. augusztus 3. 19:12
kedves Mária, az az érdekes, hogy mindannyian hiába tudjuk, hogy mindennek ideje van, gyakran észre se vesszük annak eljövetelét, ám annak igazán őrülők, hogyha neked tetszett, köszönöm értékes hsz-ed szeretettel, Miki
Dellamama2016. augusztus 3. 14:49
Kedves Miklós!
Ritkán érintett meg egy vers ennyire, mint most a Tiéd!
Még megállok versszakonként szünet tartva.
Az, hogy verstanilag is tökéleteset alkottál az egy dolog.
Te már felébredtél a magyar nép, s a Föld-lakók még nem.
Sok gondolatom támadt versed kapcsán, de most csak szeretettel gratulálok: Maria