Úgy sajog

Habos rímek, szappanos buborékok
félkész festmények, elsietett zérók ;
annyi a szépség mindenhez, de ki tud
belőle szabad életet rakni, fut
az idő, mondja a bohó, és dadog,
mert fáj az elhervadt virág, úgy sajog.

Sasok szárnya, repülj versenyt a széllel,
színjáték a zsákmányszerzés, kenyércsel ;
de aztán ne hízzatok el, hintázva
tudjatok le kilókat, pálinkázva
küzdjetek botfülű ellenséggel, hopp!
Boldog kinek minden csak kisebbnagyobb.