Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szerettem volna...
Mikijozsa• 2013. október 12. 10:15
Fonódó esti csillagfényben
vállamra nehezülő fényárnyék,
birkóznak rajtam, vegyülnek észrevétlen
és kibékülnek árnyékban mindig.
Úgy szerettem volna fénynek adni
néhány titkomat, esetleg félelmeim ;
Fénybe-sötétbe megmaradni hisz holmi
menekvésre nem szakíthatok időt.
Bár ne hittem volna lehet, sötétben sírni,
de kigyúló csillagok alatt tán szégyen.
Lomhán jött egy felhő megértőn betakarni
a tereket,s mindenkit, ki játszani szeret.
Amikor kialudtak a csillagok s megértettem:
hogy most már pihenni kell, eltenni magam ;
Akkor nyomban ágyamban nyugalomra leltem,
mert megölelt és ringatott belső szeretet.
Mikijozsa2013. október 13. 11:28
kÖSZI gyermek, MÁR TÖPRENGEK RAJTA.
gyermek2013. október 13. 10:06
Tetszett ez, különös a hangja. Zárásnak beillene éppen valami olyan különös, mint maga a vers. A zárás így olyan megszokott :)
Komolyan jó volt olvasni!
Törölt tag2013. október 13. 08:14
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2013. október 12. 16:43
Igen Skary, már kell az
skary2013. október 12. 14:38
nah? ...a belső az legalább..szeretet :)
Mikijozsa2013. október 12. 14:02
Köszi Vitorla és Erzsike.
Doli-Erzsi2013. október 12. 13:04
Szép gondolatok!!! :)))))
Törölt tag2013. október 12. 12:32
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2013. október 12. 11:40
köszi
Törölt tag2013. október 12. 11:16
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2013. október 12. 10:56
Aha, tényleg az helyet valéami mást...köszi Jolánka(molnárka)
Molnar-Jolan2013. október 12. 10:36
Radnóti ugrott be: "...nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg"
Az utolsó vsz elrontja.