Szeptember végefelé

Még éget a napnak erős sugara, de
már hűvösen érkezik éjjel a dér
S látod emitt ezt a virágot? az este
még oly gyönyörűen irult, de mit ér?
Most hullik a szirma, amint nekem is, lám
szürkül hajam, őszülök ; azt hiszem épp
most kémlel a ronda kaszás, ama listán,
s levág ahogy észrevesz, érzem a vészt.


Virágom, emígy rövidül le az élet...
térdemre jer, búj ide szép nejem, hadd
meséljem el annyira bánt amit érzek,
s látok komor égjelet, ó,  ha lerogy
fáradtan öreg tetemem, ne keress még
aznap fiatal havert akiért nevemet
cseréled el,engem a bánat eltép -,

Hisz megunod egy nap az egyedüllétet.
Tedd síromon árva keresztre amott
gyászfátylad, utána jövök sima vétked
feloldozom, engem ugyan gyötör ott
lent mélyen a bánat azért ne depiskedj
letörlöm a könnyem amúgy is, a holt
világban is - én nagyon égve szeretlek
el mégse feledlek amíg akarod....