Szemernyi boldogság

Boldogság cukrozott, kurta percei fogynak
üti az óra már, és lassan elmúlik,
mintha mindig ölelőn édes csókra vágynánk -
valami mégse lesz, s a cipzár felkúszik

Már nem heves a vér, lankadón csitul árja
mindennapos románcunk úgy szelídül át
gyermeki érzületbe, mint az eb a láncra
nem szakad meg a szív, hogy hol a boldogság.

Hány meghitt nap együttes közelsége illan,
rohannánk tovább, ám oly kevés volt a kéj,
s ki tétován pillog , annak vén esze hibban,
mert elmúlt a világ, el nagy szenvedély;

Szomorúságokért áldást az ég nem ad le
hogy mégis a szívnek olthatatlan tüzén
az ellopott gyönyört pótolja valamivel
ama nagy, végtelen szeretet ürügyén.

örökre gyermek egyre inná csókok zamatát -
még és még kell almahús, hadd habzsoljon úgy
hogy nyála folyjon, s teste jóllakjon az anyját,
sose érezze mily vacak a visszaút.