Szekérgurító hangulat

Mint cékla, nagyra nőnek vén vérszemek ;
forogva színt váltanak s kimerednek.
Azért se félek kimondani, ha kell
mégse szórók röplapot pidzsinekkel

A tárgy szekérderekában rázkódik,
gurul toll felé, nyúlik, ágaskodik
azt hiszitek félek, taknyos kontárok
felszínességétől, nem vagyok bolond.

Szekérben sok szemét mind gyehennára
kellene szórni nem könyv lapjaira
láthatjuk ki rakja ki mások elé
nem fogom utánozni. nem lefelé

fejlődik a költészet nem hanyatlik
hiába terjed a trehányság nem addig
míg van józan ész remény van szépérzék
keskeny az ösvény ott, amerre a fény.