Ottava rima - hengerágyban álmodtam

Mikijozsa•  2020. február 1. 19:34  •  olvasva: 58

Sorstengelyét tekeri végzet - olykor
mint henger ágyba -, forgat rejtetőn
hitegetve engem, vér teleholdkor
valami titok elől rejt - dédelgetőn;
Blöffgép kerékagya recsegve boncol,
szikráztat - füstöl a friss levegőn.
Csendek csőforgása zsugorít - szédít,
reng centrifugázva, meredtre bénít,

Nem lázadok, tök csigavér türelmem
ragad kezem a billentyűkön - (na ná -,
hogy elhallgatom hibám); nehezteljen
hát Múzsa, úgyis felhánytorgatná,
mért írom le? sejteti oka Ő lenne -
s írás közben lángját kilopná;
Ébredéskor békülök, tűz a pennám
bőrbe éget egykor idők hajnalán.

S lám, a kezembe nyom valamit, ejha!
ez egy bumeráng - jelképes pöröly,
s mire használhatnám? ó, tarantella:
csípje meg a szarvasmarhát a bögöly,
el nem hajítanám még vissza szállna,
inkább tenném múzeumba ökör
járomnak s magam is igába hajtva
elkezdeném mesém szép sorjába...

Az úgy volt, egyik este kertbe mentem;
alkonyodott, s hátul egy fa alatt
oly mélyen emlékeimbe merültem,
mint akinek az idő se halad -,
ám egyszer csak ócsudtam lelkesülten,
s látva egy szivar alakú tárgyat.
Másztam is a fára, az ajtó nyitva -
gondolkodás nélkül bekúsztam, mintha
már tudnám hogyan kell abba beszállni.



Nem haboztam, vonzott magába és
mért ne mentem volna, mégsem akármi.
Álomcső - figyelmen kívül mégse
hagyhattam, meg-aztán menekülni
lehet-e ezektől? nos félretéve
gyanakvásom, rikkantok ám befelé,
nem válaszoltak nem volt ki értené.

Csak egy nagy ágyat leltem belül, egy szép
és modern fekvőhelyet s betakart
valami mikor belefeküdtem én;
ki és mi volt, azt már nem láthattam.
Ajtaja zárult s utaztatott elég
sokáig, mint egy rakéta suhant,
és rájöttem csak alvás van az űrben
kalandokat ott ne keres esztelen.

Álmaim saját szerelmes perceim
élhettem újra s az de jól esett.
Gyönyörködhettem szépemmel filmjein
a múltnak, de sajna nem jöhetett;
haszontalan képzelődtem a nagy semmin
futó álomcsőben mi más lehet?
Arra úgysem kapnék magyarázatot,
gondoltam s akkor megnyomtam egy gombot.

Mire röpágyam lassan visszatérve -
kiléptetett ama fára, s repült
nélkülem kitudja hova-kihez, de
az már senkit nem érdekel, derült
égből kerültem vissza nevetve:
mégiscsak jobb földön járni nekünk,
mint odafent lebegve szunnyadozni,
és nem az asszonykámmal játszadozni. :)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2020. február 3. 09:40

@Mersinho: köszi :)

Mikijozsa2020. február 3. 09:40

@folded: az az igazság románból magyarra, köszi szépen kérdésen, no no

Mersinho2020. február 2. 18:26

Gratulálok.......azért nagy munka lehetett

folded2020. február 2. 18:25

parli italiano? 😀

Mikijozsa2020. február 2. 11:14

Megjegyzés -Olaszból fordítva, írta e művet Giorgo di Basano
persze, nem tettem az eredetit mert így is eléggé hosszú....

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom