Nem csaphat közénk

Szürkén harmatos őssziltáj szeress
esőbe vegyülten szívem megremeg
Vágyam, mint a szél, tovafutó őz lesz 
s a köd elhamvad, ugye érezted
előlépett kivel összetévesztesz
Szeme tiszta-vizű, kék emléked ;
szava feltép kötést, mitől te félhetsz
pajzsom alá bizton visszatérhetsz.

Most már csak a hideg itt a gyógyír
csupasz fák alatt madár se vigasztal.
Csak a kezed, simogató lángsír,
holnapig, vagy tovább lágyan marasztal
mint legféltettebb lovat kantárszíj.
s felsír egy régi régi panaszdal
áttetsző érzelmek vágtatnak körénk
de elvállás szele  nem csaphat közénk