Múzsám és én ( bevezető)

Állok. mint kiszáradt szálfa kertben
de szívemben zöld színű szavak
S míg a nap rám süt, mind fényesebben
kezem a hegyek felé mutat.
Erdő felett sas köröz serényen
s fák közt egy lány közeleg csöndesen

Szép Múzsám, barna hajú leányzó,
Őzike szeme tűzben csillog.
Piros arcán ég egy égre áldó
csillagfényes tündöklés. Ó, hogy
keresgél engem , elmondja végre

Az ég akaratát, hogy az ének
kinek szólhat még, mely hazába,
világban buzdítson, vagy temérdek
fájdalommal sírjon mint árva,
ha könnyei apadnak, már csak ír,
mert végakarata volna még itt