Molnár Jolán periodikus paródia 2

Mikijozsa•  2013. szeptember 7. 07:51


 

Oszloppá izmosítom kénes mézcseppjeiből

az üregeket, s a kioldott jövő abból kidől.

Körém font árnyékköreimben a csendlyukak

barlanglakók füstjében elszunnyadnak.


Felrótták s felidézni mégsem sikerül:

megfejthetősége hamvakba képtelenül.

Sziklából tömbház hasadékán a rejtély

drótostót korommázas kezében elfér.


Mállik a festék, árnyak súlya lépeget,

s a képeken bársonybibéjű tulipán éled.

Magával ránt e poétizmus roppant súlya

lásd, mily kuszaság borul a múltba.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2013. szeptember 8. 11:35

Valami olyasmi. csak szójáték egyébként asz ergész

Csinaj2013. szeptember 8. 07:53

Hogy kerül ide a drótostót? Tán a poétizmus fazeka likadt volna ki?