Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mint a szivacs, mely felissza azt a sok könnyet
Mikijozsa• 2014. április 23. 17:25
Mint a szivacs, mely felissza azt a sok könnyet
melyet szép asszonyi szemek meghatva ejtenek
Úgy kél börtönéből hogy sétáljon égen a nap,
égető fénye felforralná az apró tavakat.
Egyre sárgább, egyre irigyebb fényes arca máza
mert néki könny nem gördül semmi az arcára
Pedig szárítja, szívja szép szemek drága gyöngyeit
éjjel azt álmodja időnként ő is sósat könnyezik
másnap olyankor beborul, eső veri a várost
ő pedig felhők mögül figyeli a rohadó világot
Törölt tag2014. április 24. 09:01
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2014. április 24. 08:40
@beam: szia Beam
beam2014. április 24. 04:34
Nagyon szép!
Törölt tag2014. április 23. 20:54
Törölt hozzászólás.
pepo2014. április 23. 19:51
Mint a szivacs, mely felissza azt a sok könnyet
melyet szép asszonyi szemek meghatva ejtenek...
skary2014. április 23. 18:17
érzöm :)
rozsika532014. április 23. 18:15
@Mikijozsa: Sírni kell ha valami fáj....
Mikijozsa2014. április 23. 18:07
@bakonyiili: igen? Köszi, kedves vagy :)
Mikijozsa2014. április 23. 18:06
@baramara: Volt úgy, hogy tudtam, de már nem nagyon tudok
Mikijozsa2014. április 23. 18:05
@petruchio: néha sírni kell, így van
bakonyiili2014. április 23. 17:55
Nagyon szép verset írtál, csodás gondolatok!
baramara2014. április 23. 17:47
"Egyre sárgább, egyre irigyebb fényes arca máza
mert néki könny nem gördül semmi az arcára"
Aki nem tud sírni, annak nincs szíve-lelke..
petruchio2014. április 23. 17:34
Miki....a könnyek mindig szépek...pláne ha értünk hullanak...:)))