Kitépett krónika lapjaiból mese

Hun volt, s hun nem, de egyszer mégis volt kis világ amely még annyit sem tudott magáról, hogy ő egy nagyon nagy világ része. Határain túl még a kutya sem merészkedett, de történt egyszer, hogy idegenek jelentek meg a határszéleken, és nem voltak barátságosak, élesre fent kardjukkal integettek. Ez egy légió, mondta táltos, azt hiszem az idén véres-kardot hordozok szét, annyira fenyegető az arany zsákmányok után
szaglászó népek közelsége.
- Hol voltak eddig?- kérdezték a gyermekek.
- Á, ezek mindig szag után, szimatra járnak,sok népet kardélre hánytak az arany miatt, fosztogatnak. És most, íme, hozzánk is kezdenek betörni, háború lesz.
Háború, mondták a gyermekek és fakardjukkal szurkálni próbálták egymást, kergetőztek.
Nemsokára Attila vezér is eljött a falu közepében beszédet tartott és a nép felöltötte vértjét, felcsatolta fegyvereit.
Készen vagyunk, mondták és megindultak ki lovon, ki gyalog. Hátul málhás szekerek követték őket, a magyar konyha. krónikások jegyezni kezdték, hogy az aranytolvajokat, véreskezű rablókat egészen le, a Katalán-i síkra üldözte ez a kis elszánt csapat. Na ott már csellel élt a római, minden furfangját elővette és a krónikásokat is lefizette, hogy ne írjanak semmit a harc elvesztéséről. Titokban kellett tartani, nagyra nőtt bennük a rettegés. De az arany iránti láz csak nem hagyta őket nyugton. Összedugták fejüket, hogyan lehetne ezt a népet megalázni, kincseiktől megfosztani?
Végül előállt a legaljasabb és azt mondta, tudjátok mit? A vezért kell furfanggal megöletni, s akkor nyitva előttünk az aranybánya.
Találtak is egy Ildikó nevű leányzót, aki jó pénzért elvállalta, hogy megmérgezi a híres nagyvezért. Sajnos a nép nem látott abban semmi rosszat, hogy a germánok egy lányt szeretnének feleségül adni Attilához. Noha Attilának voltak már felségei, de abban az időben olyan volt a szokás, bizalomerősítés céljából támogatták a frigyre lépést. S bizony rosszul döntöttek, a vezért sikerült félreállítani az "útból", nemsokára ismét megjelentek a fegyveres arany után koslatok, és mint írják, nem akadt már olyan nagy tudású hadvezér mint Attila. Eltelt vagy kétszáz év, mire sikerült újra megerősödni Árpád vezér idején és elmenni visszaszerezni az aranyból készült, szent edényeket, kegyeleti tárgyakat.
Ebből az a tanulság, ha országodnak jó vezére, b bizony résen legyetek, mert hamarosan életére törhetnek. Vagy, ha nem sikerül, akkor más eszközökkel fogják tönkre tenni.