Mikijozsa blogja

Tudom, hogy egymagam vagyok,
senkire nem számítgatok
Akarni lehet így is, sőt
belenyugszom még mielőtt
félreértnek, nincs önérdek
elég nekem az, hogy élek
terhem senki nem viheti
úgy is  elég mi van neki,
a másét nem kell cipelni ;
talán így kellene élni.

Csakhogy balga volnék, s vagyok -
Kioktatnak kicsik-nagyok,
még a végén én köszönöm :
tipornak el - kézen-közön.
Volna egy viccem, potomság,
tisztelt és álszent rokonság,
meg az egész társadalom:
nektek így szól hárfa dalom,
Dinóm-dánom, megkurtítom
a szép eszem, eztán mondom
többet eszem többet iszom,
ész-nélkül könnyebb megélni,
mások vigyorát elviselni

Félig-világít vasdarab izása
békétlen üvegablakoknak
Némely sose nyílhat vigyázva
előérzete szivárog a holnap
szemüregeibe, s lelket kiásva
átrázza a megszokottság ernyedt
és tág pihenő piacait...
Onnan már nem zöldséget ekéznek.-
Nagy szakállal fakanálba sandít
a háttér megfejthetetlensége

Nekem a szó lécek pontos fölszegezése,
hogy elkerítsem magamtól a fösvényeket.
És nektek az érv egy elkorhadt lécre
a régi "szlogen" újra kifestése .
Nekem a fösvény ne nézzen szemembe váron,
bukszám, ha lenne, a félhomályba zárom

Dadog a világ, szeme sárga
magyarként megélheted, ki vagy zárva
saját jussodból, trianoni Sátán
akinek fejében a trágya,
és a pofája kisuvikszolt kátrány
ráengedte lumpenéket szép hazánkra.

Dadog a világ, körmönfontan,
nyakadat célozná szeretetével.
Ó hogy kiinná véred nyomban
kétértelműen vidám gyűlöletével.
Sok a vámpír és sok vérszipó,
sok a betolakodó fog-fehérrel,
sok a vétkes, fogd fel ésszel,
ha tudod...ó magyar.

Felszépült a gonosz arca
utolsó kenet a pofáján,
szentet játszva kiirtana
rendes, vegyszer-nélküli-mosolyt,
vigyorogj rá, ki ne átkozd
szeresd műfogsorát, hogyha
rád-villan-kékre fonnyadt ajka,
hólyagos bőre alatt a hús
elsárgul az irigységtől,
a munkátlan közönytől,
az atka brigád szaporulat -
felosztotta e nagy falat
tulajdonjogát. Esteledik,
és a jámbor szépen elalszik