Mikijozsa blogja

Oly vidám e Nap, ki épp most mosakszik -,
bekormozta arcát éji homály;
sötét mezőket csutakolva habzik
a világ, megtisztulni vágyik, lám.

Szerelmem had mossam szemem világát
ragyoghasson rád, mint a rét zóldje
ujjongó kedvvel, friss illattiságát
széplány lelked sósé nélkülözze.

Fagy görbít ily téli rostokolásba,
tűz mellé láncolva ábrándozón;
Zöld szemed olvassza semmivé telem.

Éltet adó kebledre fekszem sírva
vallom, te vagy szerelmem, legnagyobb;
színevesztett hajad csókolom, becézem.

Oly szédítőn bódít -, langyos a tél;
beléd szeretett naptalan homálya.
Simogató prém a dér, gyertyabél
a fagynak, sercen gyors korcsolyája.

Kenyér morzsán nevelt hű szerelmem,
tüzek asszonya, öreg testem lángja,
cuki hógolyóm, mint fát, fedj engem
fehérségedbe fehérnépek bája.

Kékszem kulcslyukán a mennynek lelát
a sok angyal és irigyeli tölem
a zimankót, hogy veled majd megfagyok.


Leszökdelve szállnának le, magát
a fényt hagyva el, s megkostolják többen
az égiek mámor hideg csókod.

Göröngyös az út idáig -, de vissza
nem tekint ma senki, az ünnepet
vidáman szoktuk megélni -, kiissza
mindenki a poharát mértékkel.

Kiosztja szép szíve szeretetét is,
legyen boldog minden ember, csodás
ez a Karácsony, istennek hála, nincs
panasz, kalamjka, vagy háborűság.

Remény gyertyái égnek karácsonyfán,
az élet szimbolumjai, Szemek
igéző fénye melengessd at orcánk.

Remény dalok . hozsána énekek
kis Jézusról zengjetek, Betlehembe
vigyen gondolat, égi kegyelembe.

Pazar, mint gazdagon termő vidék;
közös kaláka mi készül -, ebédre;
a borjút vágták le, sok kis ivadék
és aggastyán ájtatós örömére.

Ma meghívnak engem is, jóllehet
csakis holnap megyek, annyira várom -,
Van fenyő az udvaron, ünnepet
varázsló, díszes fa, meg is csodálom.

Kiket alatta látok, mindenki
közülük ajándék számomra, élet;
köszönöm magyarok istenének.

Sokasodjatok, és szülessetek
mint Jézus, gyertek e földre, hirdetni
az Evangéliumot, és szeretni,

Egykor a Karácsony igaznak tünt,
s az élet megszépült olyankor - Isten
valóban lenézett, s adott nekünk
haladékot, hogy senkit ne fenyítsen.

Nagy álmok ölében-, családi lét
szent oltalmában, kézen fogta párját -,
s várta kis Jézus eljövetelét
a szorgos kezű ember, s kapott áldást.

Egykor ha ajándék került a szép
fa alá, a gyermek szeme felcsillant,
s a csillagszórók szórtak sziporkákat.

Egykor a szaloncukor izét
nem nyomta el semmi más; s egy égi hang
dalát énekeltük eggyütt e világnak...