Mikijozsa blogja
VersNem hiszek
Nem hiszek a tükörben ülő másolatban
melyben arcom idegen árnyékforma
Nem hiszek a lepedőben, mit kimostak
mellyel burkolt testem domborulna
nem hiszek légyfogóban, mert ragad
néha megoldja nyugalmam a bánat
nem hiszek a tüzes nőknek sohasem
de ők legalább tudják, hogy van Isten
Háromlábú ikszen
Háromlábú ikszen csücsül az ember,
feketeszájú sorsa csupa kényszer.
Mint a kolbász lóg körben a valóság ;
lent fantáziát eszeget a kórság.
Csillagos templom, égi próbál lenni,
Álmodik a lány, édi mosoly lengi.
Itt ahol a remény keménysége fáj
naponta barnul a régi kékhomály
Gratulálót írok versedhez
(Elképzelt levél, nem valós esethez íródott)
Tudod én olvasom a versed
kicsit tudatlan vagyok, érzed?
Nem tudok semmit rólad, de most
pálcát törve feletted, írok
egy hozzászólást, ily bőlcstelen.
Viszont érts meg, ez hasznos neked,
hisz megtudod, úgysem értelek .
Így máris titokzatosabb vagy,
s én merülök a kudarcokban.
Hozzád szólok ekképp ügyetlen.
De közben keresek megoldást,
elképzelem, te hogy látsz mást.
lehet, nem lesz jó a eredmény
de legalább megpróbáltam én.
És mégis sokan orrolnak rám
Szép villan
Szép villan a rútba
két-ujjal a lukba
fekete báj de vonz
fehéren áll a torz
színlelés a mérce
mindent a tenyérbe
hadd zúgjon szebben
az a ronda szégyen
Szónélkül
A kiáltás gyöngék fegyvere ;
szónélkül üss, mint a kovács,
akkorát, sújtson ereje,
és ne legyen többé Mohács ;
el nem veszhet a magyarság.
Ütni-vágni a gazt, benőtt
mindent és elveszi jövőd.
Tégy ellene, harcolj bátran,
van részed ebben a világban.
Utálom a politikát,
s nem várok tőle javulást.
Csak legyintek, mert nem hiszem,
netalán jót akart nekem.
Töprengj, miként maradjunk meg,
ez közös cél, ha baj jövend.
Talán csöndes ellenállás,
vagy a bátor összefogás