Mikijozsa blogja

Nem nézek már  sznob arcokra
anélkül is látom bárki énjét,
nem jelent semmit az ábra,
érzem belső erők feszültségét
Nem nézek versekre, ugyan miért?

Hiszem, hogy verset csak azért írnak
hogy te dicsérd az alkotót fel.
Az enyémet viszont ócsárold, hagylak
Azért írok verset, mert más nem érdekel.

Feltekint a porból kihasznált bennszülött,
Nem vádol ő senkit, sebeit sem mossa.
Balszerencse volna, kérdeznéd szerfölött,
Paradicsomban szülték, mégse kóstolta,
Mondd hol éden asztala, szól félrelökött,
tengődik pedig korlátlan gazdagsága

a vers az ember találmánya
ám az elefántnak van ormánya
a farkasnak meg lompos farka
no, de térjünk a vershez most vissza:

S hogy mi tekintethető versnek ?
egy szerelmes levél, vagy egy szép dal,
esetleg egy nemrégi akta,
avagy egy cetlire írt brosúra ?

hallottam olyat is, hogy a vény
versnek számítható írói tény.
Mások receptet tanulnak be,
s mint a verset mondják fel, nevetve.

Nem kis munka verset költeni,
a fehér lapra rigmust hinteni.
Gyürkőzzön jól fel ama ipse
szösszentse sorait szépítgetve ,

Szép-vers, csúnya-vers, majd elválik,
ha az idő rostáján átesik.
Olyan mint a sláger, ha mászik
sokak fülébe, nyomban megszeretik

mélységekbe bukik le minden versíró

s homályból hozza fel a csillogó

rímet, mert téma nincs feladva

szörnyű pangás

sorsom már annyiszor szúrtam

tollhegyére, a másé meg "honnan tudjam"?

farkasok oroznak közöttünk s a hunyó

nem én vagyok

Félni futni épp most de ki elől

már nincs távolság s a vasajtó

sem jelent semmit a szándék

a jövő árnya

átjárja lelkünket és  kutat a fejünkben

titkok után szaglászik üres agyatlan

lepecsételt parancsok zsebében

vagy csak színesfémnek néz?

valaki bekattan:

mit kéne döntenem 

Tengerzajt őrző kagyló zsibong, vagy

fülembe zúg a jövő moraja már?

Ki születik jósnak, ki vaknak,

nincs idő, dobál életrontó ár.

Ablakkeretekből kinéző alak

a félelem, arctalan mire vár?

Csodák varázsát, mentőöv félét

zabosan keresi, kaparja szét.

Éjt napot gömbölyget csönd ráspolya,

híg tojással mázol pofákra sárga

irigységet. (rutin lemosná sorba.)..

  Feszül közhangulat szívünk zárva,

s szomszédolunk kávét inni a boltba.

Minerva dumánk hitelét látva,

elénk tárja, hogy csak tévé mond igazat,

bármit hozzá tehetünk, leméri azt.

 Aprószög van, drágám, s a villany fogy,

a kutya tekereg. Csók a legolcsóbb

Ölelés nélkül utcán férjed se lóg,

akkor hát reszkess torkon ragadt bolond.

Érdemi része az örömnek kotyog

egy kulacsban, egyéb már nem is volt.

Landoljon  közénk megnyugvásnak stábja,

ki  belőlünk a "stresszt" pokolba kívánja.