Mikijozsa blogja

most lelkes a bevillanó fény
most ékes a kiviruló lény,
mint virág, melyet árnyék kerül
naprakész a szerelmes belül

eldobható már a dinnyehéj
s kinek hajában sok tincs fehér
annak szájából a szó többet ér
csókja, nevetése, hangja többet ér

Szerelmes nagy érzetem fokozatán peng
szívem, keres álmodik énekel így:
hozz szép ajak, ide kacajt, susogást, mert
csengő fülem úgy szeret álmokat is
szerkeszteni , éned a lét, sose késs, jaj
ha csóktalan égek el, elfogy erőm; 
elém gyere, térj ide te drága, szép csaj!

Vágy énekem óhaja nélküled olybá
meghidegül, falat étel a lelked
közelsége, babám ne kerülj ; megy már
a nap árnyas ezüstbe a fán reszket
enyészve, hanyatlik a test esetlen úgy,
mint akit elhagy a társa, de mégsem
érzi, hogy összetörik, ne menekülj bús
szokások után,gyere éj köpenyében

ölelkezni nehéz
ha nem üres a balkéz.
Akkor int a szív, gyere,
mikor a kéz mással tele

van megoldás, van jobb
félkézzel átkarolt
szerelmesem nevet
megtoldta a szeretet

A farostja fehér tán,
abba faragtam nótám.
Minden amit berovok
a világnak egy titok.

Nem akar a kés vágni,
de tud ám a szív fájni ;
élezem én egész-nap -,
észreveszem ha szép vagy.

Szálka sebez kiveszem,
úgyse szeretsz, mi legyen?
Mégse vakulj meg azért,
adjon az ég szerencsét.

Átszűrődik a lélek állagán
s mint a tilinkó, mely sebtében
készült, valahogyan megszólal szám:
Úgy szeretlek, asszony e létben,
mint a kenyeret a gyermek...

Átküldöm e vallomást szerényen,
s az írás, melyben lezárva megy,
mint egy falevél gyors-patak vizében
utat tőr feléd, ujjongva libeg,
S mikor, mint sérült hal,hasa hideg:

Te kibontod, s benne a kései
rezdülés talán még hatni kezd,
de ha nem, ne bánd, hogy "elkezd múlni",
vége úgysem lesz, mindig megered,
új sodrás jön, harsogó lendület.