Mikijozsa blogja
SzerelemÁtállítás,
(metamorfozis)
Az ember harmadik szeme, mint időzített rögzítőelraktároz mindent, kép és hang az elmúlt képmező
bántás nem fájhat, öröm sem érhet mégse, lehalkítva
kóborol át évezredeken s ebből most felnagyítva
megírom, hogy ki vagy, te nő, akit szerettem mindétig
velem voltál és vagy változatlan száz ezer évig.
De most átállítódik az idő, vajon leszünk e még?
ki tudja látlak e, ki tudja meddig tart a képzelt vég?
Vagy minden délibáb-csalódás, nem is voltunk mi sehol?
Harmadikszem úgysem öregszem, csak átállít vén bagoly.
s a nő körülvesz, melenget, altat etet, szeret féltve,
elalszom felserkenek, erőre kapok, s kapom ölembe
Lelki levél
Lelki levél... egyszerű gondolatsor ;
szeretlek, s mindenhogyan változhat
e játékban helyzetem, pirkadatkor,
vagy hajnal előtt, bárki próbálkozhat
legyűrni, elrettenteni tetőled,
szívem a régi,holtig rádfigyel.
Te táplálod így akaraterőmet,
szép szemeddel e harcban fedezel.
Emlékszem minden pillanatra, csókra ;
és vágyom folytatni jó reménnyel.
Noha tudom mi jöhet halandókra,
De mert szabadnak születik az ember,
Nekem a lét csak a tavaszt hozza,
kívánlak, ölellek , megint és mégegyszer.
A létbe
A létbe szökkent a gondolat
és mosolygott anyám, emlékszem
minden nő belőle egy darab....
az egyik csak csókolna szépen,
a másik ölelne mindennap,
s a harmadik hajat növeszt értem,
a negyedik vár-vár naphosszat
utánam, s én csüngök középen
A létbe szökkent egy nagy érzés
és anyámtól tanultam sírni,
aztán kiszáradt a könnyképzés -
nem fogok többé már megnyílni ;
Ha bennem terem a megértés
akkor a szerelem se fog múlni,
Működik fentről távvezérlés
anyám tanított meg,szeretni.
a hóban bolyongok
Favárak kéménye füstjével csalogat
a hóban bolyongok, s éneklek dalokat
valóban itt a tél hozott bősz fagyokat
szerettem fehéren hideg világomat.
Szép asszony orcája mosolyát elküldte
szerelmes szívemet csalogatni merte
finom kéz ölelj át, édes vágy melegíts
éhes a szám, csókot adj, jóra kényszeríts
sose
Sosem érhet véget
hogyha szerettél, mi véget?
Eget, földet megismerheted
de soha nem a szerelmedet ;
mert titok minden ami drága,
kiömlik belső édesség csordulása.
Csak így érdemes megszületni
hogy ezen tűzön át tudj menni,
mezítláb, vagy rámás csizmában -,
mintha táncot járnál egy bálban.
Kifulladásig ropjad bátran,
csókos kedvvel és kritikátlan.
Sosem érhet véget, mert
a szerelem egy végtelen sétakert...
Rózsák nyílnak annak, ki benne jár -
és lilasárgás halvány a láthatár,
fehér színű a nap, és kéklő az égperem
hol ketten egyé válni - végtelen