Mikijozsa blogja

Mũvészet
Mikijozsa•  2013. szeptember 30. 21:48

A ripacs paripája

A paripa a pipást viszi

 

 a pipás a puskát elsüti

 

a kislány a sütit megeszi

 

a ló eszeveszetten hiszti

 


 

A paripa a ripacs kincse

 

ki nyerít jobban gicsre

 

Ripakodik a paripára

 

s kirakódik a Ripl Rónára

 


 

ripityára törik a parittya

 

s még jobban üget a paripa

 

ripacsokat tapos aszfaltba

 

aszpartámos a szaftja 

 

 

 

 

 

Mikijozsa•  2013. szeptember 7. 12:36

Azt képzelem megáll az idő

Virulj még fonnyadozó, picinke szál virág, 
szomjas testedbe fogadd vágyaim könnyeit, 
tartsd bágyadt fejed, büszkén mosolyogj reánk, 
vidámítsd lelkünket, ne lássuk kínzó gyötrelmid. 
Virágzókorban még a lelkem itt, de lásd:  
szomjas még a szívem, ne zárd be csókok kapuit 
engedd az embert szabadon élje a szerelmet át,
ne vessen gátat eléje pénz, vagy hatalmi pánik

Hirdesd hát, hogy van mégis lehetetlen ; 
mindennél erősebb szeretet élj, mint
e virág, selymes színeddel élénken
kápráztass el engem, s lelkem nemesítsd. 
Végidők szigorú béklyóit letörve,
engedj remélni, s teremts számomra még 
csendes terveket, hol a jó érzés gyöngye 
mint a harmat, nap sugarától csillogva ég.

Oda kívánkozik lelkem, hol kedvesem,
mint bokor tövében az ibolya, vár rám
és mikor mellé fekszem illatozik minden.
Fent madár dalolgat égbe kiáltván,
erőt ad a szerelem, túlélem gondjaim. 
Lent pillangó röpköd önfeledten,
virágról virágra száll, pihen szirmain, 
s azt képzelem, megállt az idő velem.