Mikijozsa blogja
MũvészetA ripacs paripája
A paripa a pipást viszi
a pipás a puskát elsüti
a kislány a sütit megeszi
a ló eszeveszetten hiszti
A paripa a ripacs kincse
ki nyerít jobban gicsre
Ripakodik a paripára
s kirakódik a Ripl Rónára
ripityára törik a parittya
s még jobban üget a paripa
ripacsokat tapos aszfaltba
aszpartámos a szaftja
Azt képzelem megáll az idő
Virulj még fonnyadozó, picinke szál virág,
szomjas testedbe fogadd vágyaim könnyeit,
tartsd bágyadt fejed, büszkén mosolyogj reánk,
vidámítsd lelkünket, ne lássuk kínzó gyötrelmid.
Virágzókorban még a lelkem itt, de lásd:
szomjas még a szívem, ne zárd be csókok kapuit
engedd az embert szabadon élje a szerelmet át,
ne vessen gátat eléje pénz, vagy hatalmi pánik
Hirdesd hát, hogy van mégis lehetetlen ;
mindennél erősebb szeretet élj, mint
e virág, selymes színeddel élénken
kápráztass el engem, s lelkem nemesítsd.
Végidők szigorú béklyóit letörve,
engedj remélni, s teremts számomra még
csendes terveket, hol a jó érzés gyöngye
mint a harmat, nap sugarától csillogva ég.
Oda kívánkozik lelkem, hol kedvesem,
mint bokor tövében az ibolya, vár rám
és mikor mellé fekszem illatozik minden.
Fent madár dalolgat égbe kiáltván,
erőt ad a szerelem, túlélem gondjaim.
Lent pillangó röpköd önfeledten,
virágról virágra száll, pihen szirmain,
s azt képzelem, megállt az idő velem.