Mikijozsa blogja

Mũvészet
Mikijozsa•  2017. március 30. 19:13

Cérnaként tekerem

Elképzelt cérnaként tekerem hangom
rövid verssorok, bő csévéjére -
mítoszom - akár egy tekercs - nő folyton -
ó, kedves olvasó, lelj békére.

ámbátor voltaképp magamnak írok,
de mégis a nyilvánosság előtt;
s mint tudjuk, egykor rég erre mód nem volt,
még híres költő is ritkán közölt.

Műve előbb fiókban pihent addig,
amíg kiadta valahogy szegény,
közben sárgult a kézirat - már antik
szöveg lett belőle, írott emlék.

Nem volt ismert még a verses langy-dagály,
mely csak játék, nem komoly, hiába
hisszük, valójában örökölt ragály;
könyvekből a vírus, bárki elkapja

szívből-lélekből kivonja szavaink
világgá kürtöl derűt, bánatot -
netre fel, fiúk lányok a dalaink,
éljünk a lehetőséggel, ripp-ropp

Mikijozsa•  2014. december 9. 17:58

Pihenni jöjj

Pihenni jöjj, isten várja
boldog visszatérted
Földi ruhád vesd le árva
Élet Anya szárnya
betakar csodálatosan

Mikor megszülettél
ott meghaltál, de sose félj
az Atyával ketten
várnak rád nagy szeretetben
te tékozló lélek

Pihenni jöjj, az égbe fel
jöjj angyali kísérettel
halld a leki csengetést
Feledd a földi szenvedést
ne hallgass senkire

Mikijozsa•  2014. augusztus 8. 15:03

a vers értelme

mondjuk azt, hogy a vers valóságos erő
próbálom elképzelni, ahogyan mozgatja
a szemgolyót, amikor olvasod, jöjj elő
ó, olvasó, és ha eljutsz e sorok tarka
végére, nem olyan nehéz kérdéseket föltenni:


Ja, hogy miért írtam, nem nagyon zavar bölcs
kíváncsiságod, mert azt felelem, hogy a
rigó is azért énekel, költi különc
énekeit, mert élvezi, és csodálja
ezt a műfajt, elvariál vele, köszönt
napot, virágot, embert és fészket

egyszóval, amije van, azzal elégedett.


Mikijozsa•  2013. december 13. 08:52

Nem a fantáziád

Ma halovány az igazság,
ennél az i-t, csak írják,
de be nem igen tartják.

Ennél keményebb a gazság,
előbb-i-vel álcázták,
s ezzel a népet becsapják.

Tükörben ködös valóság
részint gyakorol hatást,
élménye nem fantáziád.

Mikijozsa•  2013. október 10. 12:03

Őszi fájlok blogból

Oly csalóka az erdők lombja
egyszer zöldes, aztán meg sárga,
paróka az ember szemében:
cserélgethető díszelem.

Ki sosem nevet igazán,
ritka annak mosoly az arcán;
hangokkal tán megnyitható,
írással nehezen csábítható.


Még ha meg is nyílik véletlen,
a papírt eldobja kegyetlen.
Nagy búra fakad a monitor
őszi fájlokat tördel blogból.