Mikijozsa blogja

Rejtélyes kedvvel írok
nem kitalált sorokat
egészre koplalt gondok
szépre butult hangulat

Misztikus banánhéjra
felrótták a mosolyod
Saját kenyerét kidobva
irigyel a barátod

Szálak közé szövöget
hazugtalan verseskönyv
embernek költött véglet
erős benne a közöny

Eresztékkel képzelte el a hős a jövőt
meresztette is szemét előre kíváncsian
Tudásvágya mégsem teljesült, s tán hátrahőkölt...
 Fonnyadt virágok alá készült vigasztalan 
Felemás kedvében az ember emlegeti:
"Lóvá tették,  hisz ma már érthető  a világ",
nem volt se szeretője, se pénze vedelni 
mindezekből jólnevelt úriemberként kiszállt

Forog az emberi elme, olajozottan,
kattog feledés kereke, mégis kiszottyan.
Hóba taposnak jövő magvaknak hitt ocsút ;
ahelyett okulnának múltunk hibáiból.
Apák nemzhetnének sok tudós homlokút,
anyák szülhetnének sok békés parasztot, s jót.

De már nem kell a jövő sem, nincs misszió.
Ebéd után szunnyad értelem, kitaláció
mászkál eme elévült felségterületen,
mint légy keres süti maradékot, tán vakáció
lenne, meg karácsonyfa ott ni, középen.
Ódivatú érzelmek apadnak, s kong a"kecó".

Ó, kis Katám, én te érted

zöld templomba úgy megtérek

mint a birka az akolba

imát mondok szinte ríva.

Erjed a szép is, bor lesz belőle,

édes zamata erővé nőve.

Nő volt a világ, s a férfi beosont,

Nagy felfordulást ide ő hozott.

Élesedj szemem, fedd fel ki hibás,

S ne hagyd rontson a léten férfitárs.

Újra kellene erjeszteni ma

mindent, mi elavult s már nem tiszta ;

Elő újra a szépet, a rendet, hej!

Asszonyok gyertek sok-sok seprűvel...