Mikijozsa blogja
KözéletNaivitásunk melegágya
Végtelen szakasz, balsiker, félsz,
máskor mosolygós pillanat ;
sunyi tévhit kicsorbult zenész
tekintet nélkül mulattat.
Ha ezt a sors színpadnak nézi
itt ahol élsz, muszáj színlelni.
Nem ártana megszokni mindent,
ügybe se venni változást.
Kihátrálni szükségtelen tett,
bizonygatni, hogy tudsz te mást,
valamit nekünk nem oktattak,
pedig a jelek világosak.
Tisztára mosni helyszíneket,
ó, mennyire képtelenség ;
hamisítottak történelmet,
(szétzilált vagy emberiség),
éltünk modellje sem valódi,
iszapba letudunk ragadni.
málnás víz
erdei téma a csalit a málnás
ferde minden fa, mint a meghasonlás
szedernek hosszú indája kúszik már
emberek kerülik, tüskés hínár...
ittam egy málnát nagy pohárral tele
ma már nincs olyan, csak iccetea
amit nem lehet sehogyan lenyelni
ó annyi moslékot ihatnék össze
de az nem én lennék, valaki, ürge
felcsillantsa
a rém körém települt
bendőjébe kajám menekültéhem éhsége e népnekjól nem lakathat csak a végzetnagy derű szenderül alábánatos somolygást von reá s felfénylik szabadság kardjahogy a boldogság arcát felcsillantsa
Nem én vagyok
mélységekbe bukik le minden versíró
s homályból hozza fel a csillogó
rímet, mert téma nincs feladva
szörnyű pangás
sorsom már annyiszor szúrtam
tollhegyére, a másé meg "honnan tudjam"?
farkasok oroznak közöttünk s a hunyó
nem én vagyok
Félni futni épp most de ki elől
már nincs távolság s a vasajtó
sem jelent semmit a szándék
a jövő árnya
átjárja lelkünket és kutat a fejünkben
titkok után szaglászik üres agyatlan
lepecsételt parancsok zsebében
vagy csak színesfémnek néz?
valaki bekattan:
mit kéne döntenem
Valóság után
Valóság után lázad az álom -
némaság terén, ház nélkül fázom
Hanyagság lován lézeng a jövő -
céda vágy mezsgyén a költő
Úton áll minket a nincs, kirabol -
kezünkből tűnik a kilincs, kilakol.
Járványa klikkes módszereknek kaszál -
ábrándja rendes ügyfeleknek stagnál