Mikijozsa blogja

Közélet
Mikijozsa•  2014. április 18. 15:15

Ványolt csizma és kölni víz

Amikor még ványolt csizmában jártak a legények
kölni vizét kézbe fogva az ifjú feltűnően
új ványolt csizmába rejtve lábát, ünnepélyesen
menetelt a lány otthona felé, vidám nap lehetett.
A lány pedig, ha nem volt "eléggé" magas,
ék-emelt lábra valót készíttetett magának
Az emelés magasságát a sarokmásságához adta
a cipész a hátsó szárvonal mentén, innen
húzott lágyékvonalat, valamint 47 fokba állított sarokvonalat.
Rendkívül divatosak és királyi kinézetűek
voltak, főleg a lányok, mint valami
hercegnők, pironkodva fogadták az öntözést
amelyet csak később kezdtek léha módon 

locsolásnak nevezni, ezzel is kifejezve
hogy a régi varázsa kezd alábbhagyni.

Mikijozsa•  2014. február 19. 09:23

Fürge halottak völgyében

Fürge halottak völgye a világ
Lopni, azt tudnak, egyébre ne számíts
hogyha nem vagy még svhihák
magas ám néked ez a grádics.
S megtanít az élet(méghogy élet?),
hogyan keresd meg azt a kevés lédet

Mikijozsa•  2013. december 9. 06:55

Naivitásunk melegágya

Végtelen szakasz, balsiker, félsz,
máskor mosolygós pillanat ;
sunyi tévhit kicsorbult zenész
tekintet nélkül mulattat.
Ha ezt a sors színpadnak nézi
itt ahol élsz, muszáj színlelni.

Nem ártana megszokni mindent,
ügybe se venni változást.
Kihátrálni szükségtelen tett,
bizonygatni, hogy tudsz te mást,
valamit nekünk nem oktattak,
pedig a jelek világosak.

Tisztára mosni helyszíneket,
ó, mennyire képtelenség ;
hamisítottak történelmet,
(szétzilált vagy emberiség),
éltünk modellje sem valódi,
iszapba letudunk ragadni.

 

 

Mikijozsa•  2013. november 26. 10:34

málnás víz

erdei téma a csalit a málnás
ferde minden fa, mint a meghasonlás
szedernek hosszú indája kúszik már
emberek kerülik, tüskés hínár...

ittam egy málnát nagy pohárral tele
ma már nincs olyan, csak iccetea
amit nem lehet sehogyan lenyelni
ó annyi moslékot ihatnék össze
de az nem én lennék, valaki, ürge

Mikijozsa•  2013. szeptember 25. 09:20

felcsillantsa

a rém körém települt

bendőjébe kajám menekült

éhem éhsége e népnek

jól nem lakathat csak a végzet 


nagy derű szenderül alá

bánatos somolygást von reá 

s felfénylik  szabadság kardja

hogy a boldogság arcát felcsillantsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom