Mikijozsa blogja

A szép ott teremtődik egymás
hegyére hátára tornyosodva
ahol azt írják, vagy mondják
mesebeszélők sokasága

A szép kicsi, mint a kerek zsömle
gurul, ha gurítják, vagy mégse
mert ragasztják képernyőre
de nem eszik meg mondjuk ebédre

A szép csak egy mese, elképzelés
virágból, csókból és szexből készül
hasonlít gyerekre, de egy elgépelés
szépet rútít s a csúnya is kielégül

hibás árut nem, ad el

Oszloppá izmosítom kénes mézcseppjeiből

az üregeket, s a kioldott jövő abból kidől.

Körém font árnyékköreimben a csendlyukak

barlanglakók füstjében elszunnyadnak.

Felrótták s felidézni mégsem sikerül:

megfejthetősége hamvakba képtelenül.

Sziklából tömbház hasadékán a rejtély

drótostót korommázas kezében elfér.

Mállik a festék, árnyak súlya lépeget,

s a képeken bársonybibéjű tulipán éled.

Magával ránt e poétizmus roppant súlya

lásd, mily kuszaság borul a múltba.

Tudod mi van, Csinaj Jancsi?

Eme heves szerelem sebessége

még e kompóternél is sebesebb ;

Hogyha fáj a szíved a vágytól, s

fájlokat tárol géped  és mámort:

Jaj néked hogyha lemezre mented,

egy vírus rád lel , és leléptet.

Ne mentsd, mint rejtekhelyen magáról

poént költészkedő teszi, hanem mától.

az jár jobban ki objektívé ad puszit

közel menni nőhöz, ne játszd a nyuszit.

Jó a versed, de ne írd neki sosem:

Hány  gigabájba került neked a rózsa

mit fürgén viszel, "HA" szomjazol a csókra.

Bájos ő, és vigneta hajú a görögtüzed,

de kérlek magad azért meg ne égesd.

m  

Kizárólagosan nettről tudom Csinaj Jancsi

Azon helyről, hol sok ember be szoktak csapni  

Tudod az élet a nemi élettel összekötve

strófába vegyült kis monológ, mi kilóg,

Csöndben egybe olvadhat két neutron drótvégén ,

s a valóság egy komoly számla a hó végén.

Na azért mondom Csanaj barátom, verselő,

Hogy a jobbik eszedet mindig is vedd elő

Tejbe kés metszd el a lehetetlent,

kuporgó rímek közé ha vágok egyet

Verselni jövök, nem egymás alá írni

Céltalan álmok függönyén nem variálok

A szó, mit ember kimond, vagy hápog

foncsorjogon robusztus költészeté

vagy váljon mindből szappanlé.

Mossa le férfiféléről a léhaságot.

Kinek borostás arcától borzongok.

Profán világa e szobán kívül való,

s az utókor allegóriája előbbrevaló.

de váratlan, s viszont az összes tovatűnő

kijózanodás jótékony szemhatárán, messze.

Helytállás tündöklésében szétoszlik a részegség.