Mikijozsa blogja

Gondolatok
Mikijozsa•  2014. május 5. 07:35

Döng a jövő

Döng a jövő, lépeget felénk,
kitisztul a béka látószög.
Ravasz távlati terv buszmesénk,
Félve utazunk, álmunk zötyögj,
- hátha találunk üres megállót,
ki kéne pihenni ezt a cécót, 

mielőtt a jövő megérkezik...

 

Mikijozsa•  2014. április 23. 17:25

Mint a szivacs, mely felissza azt a sok könnyet

Mint a szivacs, mely felissza azt a sok könnyet
melyet szép asszonyi szemek meghatva ejtenek
Úgy kél börtönéből hogy sétáljon égen a nap, 
égető fénye felforralná az apró tavakat.
Egyre sárgább, egyre irigyebb fényes arca máza
mert néki könny nem gördül semmi az arcára
Pedig szárítja, szívja szép szemek drága gyöngyeit
éjjel azt álmodja időnként ő is sósat könnyezik
másnap olyankor beborul, eső veri a várost

ő pedig felhők mögül figyeli a rohadó világot

 

 

 

Mikijozsa•  2014. január 8. 06:48

Ha fél

Az égen, egy kék sugár ma rémlik
Nyugatról elindult, ide rohan.
Sosem lassít, egyre felénk kúszik.
nem fény mégsem, a gonosz benne van.

Egy picike fémes zaj, felmorajlik.
Mű hang, demó zaja. Repülő kard.
Mint varró tű szúr, agyba fúródik;
Szétárad feslettsége, bomlaszt.

Az erényes alkat nem veszi észre ;
nem éber senki, míg lelke hófehér,
ám, ha meszelő hang bekente,
velejéig megrontja rókavér.

Zaj kell madártalan térben élve -
magányban szükség szalmalángja gyér.
Fogy erő belőlünk,énünk zenéje
nem talál őszinte választ,ha fél.

Mikijozsa•  2013. december 7. 09:48

a mézes beszédek kora

Ki hallott olyant, hogy a fül kívánós,
csöpög nyála a mézes beszéd után!
Azt hiszem, medve fülünk lehet, nyákos
üregébe zúdul mézédes dumánk..

Mézes beszédek kora jött el, ember:
tanulj retorikát, vagy bármit, nem árt!
hangod is legyen mézes-mázas kegyszer,
másként ráfázol, ne is fáraszd a szád.

Mikijozsa•  2013. november 30. 17:23

a vakok

Sötétedik, bicskaréseken jön
be az árnyék, halványulunk .
Csukódik össze a vakvilág tömb,
mint egy láda, bezárkózik álmunk.

Gyapjas arcú a holdarc odafent,
gyapjasak a bolyhos angyalok,
homályba menekül a szépség
sarkantyút viselnek a bús vakok.

Lelki, testi öröm-párhuzamok
beérnek, terjed a következmény
Aki szeretet most itt boldog
nem kiált, nem üvölt az önzés.