Mikijozsa blogja
ÉletmódValamiért odáig...
Valamiért odáig menni
s igaz szerelmet elfeledni,
Fizikai szinten észrevetted:
kezed-lábad bénulni kezd?
Létezik tudatos odaadás,
melyben nincs vad előre nyomulás,
tátott szájjal azt lenyelni
mely képes lenne mindig etetni?
Érzékelted már a jó erejét?
nem ártani születtünk önként;
gyenge minőséggel ígérgetni
nem bezárni hanem kinyitni.
Belenézek a szemébe s érzem
benne vagyok az örömében,
nem akarom tudni a "frankot",
de senkivel cserélni nem akarok.
a ház
a ház és a bölcső egy titok
mindkettő végveszélyben forog
s a hit kutyaszorító akadály
rokonságából kibillent sóvár
egy vetett ágyért mindene ráment
de nincs egyensúly belső béke csend
kikerül a gyermek a családból
s elege van már a folytatásból
se ház se társ tömegbe verődik
mint a hangyák bolyba terelődik
a
Fatönk a homokban,fejsze a nyomodban
nincs már falu gondban, eke a lomokban.
Pontoz a hasunkra kerek köldököket
cipót sütő lányka faragj sütőtököket
Pici körmeid úgyse sárgulnak még el ,
mindenkiből nagy lesz holnap éjjel
és lesoványodik fejecskék párnája,
kerek cipócska lesz a holdvilág brámája
(Azt mondják egy asszony
gyermekét cipelve haladt az úton
Előtte vala egy titokzatos barlang
s e ekkor megszólalt, hívta bentről egy hang
"Időd kevés, mondá néki : Halld,
válasz kincset, tedd le fiadat".
Gyöngyök, nyakláncok, fülbevalók
és az anya mindent felkapkodott.
Siess ki, mondja a hang, siess!
Időd lejárt, az ajtó zárva lesz.
gyorsan kiszaladt de a gyermek hol lehet?
Sajnos a barlangban felejtetted.
Ó, szánakozó szemek féltsétek őt,
nem tudta mire kell gondolnia legelőbb:)
Valahol itt van Budapest
Boglya ázik, bokám fénylik
kerepel bennem a szabadság
régi vágya, lelkem utazik
siet már festőtáborba
Boglya ázik, szamár iázik,
koffert a nyakamba, nehéz
és törékeny csomag, holmik
között a fürdőnadrág...
Boglya ázik, tájakat fest,
alkot előre kobakom.
Valahol itt van Budapest,
onnan busszal robogunk el...
A háttér megfejthetetlensége
Félig-világít vasdarab izása
békétlen üvegablakoknak
Némely sose nyílhat vigyázva
előérzete szivárog a holnap
szemüregeibe, s lelket kiásva
átrázza a megszokottság ernyedt
és tág pihenő piacait...
Onnan már nem zöldséget ekéznek.-
Nagy szakállal fakanálba sandít
a háttér megfejthetetlensége