Mikijozsa blogja

Félpár "földönkívüli lábbeli"

manipulált léptek tanújele, hopp.

Felismerni kellene az embereket.

Tűvel szúrt lelkek, mint pillangók

egy dobozban vergődnek.

Rezgésem leleplezi a kérdést

Függőségét kezembe fogtam

empátia vitte a falnak, s az irigység.

Bántsatok miközben élek ismét.

Oszloppá izmosítom kénes mézcseppjeiből

az üregeket, s a kioldott jövő abból kidől.

Körém font árnyékköreimben a csendlyukak

barlanglakók füstjében elszunnyadnak.

Felrótták s felidézni mégsem sikerül:

megfejthetősége hamvakba képtelenül.

Sziklából tömbház hasadékán a rejtély

drótostót korommázas kezében elfér.

Mállik a festék, árnyak súlya lépeget,

s a képeken bársonybibéjű tulipán éled.

Magával ránt e poétizmus roppant súlya

lásd, mily kuszaság borul a múltba.

Tudod mi van, Csinaj Jancsi?

Eme heves szerelem sebessége

még e kompóternél is sebesebb ;

Hogyha fáj a szíved a vágytól, s

fájlokat tárol géped  és mámort:

Jaj néked hogyha lemezre mented,

egy vírus rád lel , és leléptet.

Ne mentsd, mint rejtekhelyen magáról

poént költészkedő teszi, hanem mától.

az jár jobban ki objektívé ad puszit

közel menni nőhöz, ne játszd a nyuszit.

Jó a versed, de ne írd neki sosem:

Hány  gigabájba került neked a rózsa

mit fürgén viszel, "HA" szomjazol a csókra.

Bájos ő, és vigneta hajú a görögtüzed,

de kérlek magad azért meg ne égesd.

m  

Kizárólagosan nettről tudom Csinaj Jancsi

Azon helyről, hol sok ember be szoktak csapni  

Tudod az élet a nemi élettel összekötve

strófába vegyült kis monológ, mi kilóg,

Csöndben egybe olvadhat két neutron drótvégén ,

s a valóság egy komoly számla a hó végén.

Na azért mondom Csanaj barátom, verselő,

Hogy a jobbik eszedet mindig is vedd elő

Tejbe kés metszd el a lehetetlent,

kuporgó rímek közé ha vágok egyet

Verselni jövök, nem egymás alá írni

Céltalan álmok függönyén nem variálok

A szó, mit ember kimond, vagy hápog

foncsorjogon robusztus költészeté

vagy váljon mindből szappanlé.

Mossa le férfiféléről a léhaságot.

Kinek borostás arcától borzongok.

Profán világa e szobán kívül való,

s az utókor allegóriája előbbrevaló.

de váratlan, s viszont az összes tovatűnő

kijózanodás jótékony szemhatárán, messze.

Helytállás tündöklésében szétoszlik a részegség.

Periodikus rímelést sosem végeztem

de még egyetemet se, na azért tudom,

hogy manapság álruhás a  zseni kérem.

ennek tudása szorgos tanuláson alapszik.

Még a nagy életművész is annak

köszönheti fölényét, hogy rájött

valahogyan, miként tartsa vissza

mint egy kagylóvadász, a levegőt

Magas lóról minek néznék le bárkit.

Ebben a korban nem sok haszon

származna abból, lovam se sántít,

Úgyhogy, szeressetek okoskáim.

Hisz a lelkem privátilag-egyéniség ;

Pártolj ó, Múzsák Anyja,s minden

anyaságra képes asszony ekként.

Fohászom igaz dalt költ ingyen

Teremtettem férfiúnak, s akkor ímé:

küzdök a nők boldogságáért

viszonzásként leegyetek jó anyukák.

Ne aggódjatok, írunk róla költeményt.

Isten, ki bennem dícséri a szépet,

Az égi kárpitot szelíden lerántja,

S íme,  káprázat a  világ ti veletek,

s dadóg a férfi elszakad a húrja.