Mikijozsa blogja

Barátság
Mikijozsa•  2016. január 30. 00:31

lélek házam

palota a lelkem háza
se ajtaja, se ablaka
szívembe jöjj, hívtalak,
mindig érezd, vártalak

nem vágyok sem étterembe
sem repülős élményekre
szívpalotám rendbe van
nincs személyzet, s nem lakatlan

sétálhatunk benne tüstént
ez vendéget váró fülkém
ha szeretsz beléphetsz kopogj
ajtóm előtt ne ácsorogj











Mikijozsa•  2015. december 14. 19:52

kényszerszabin vótam

Kényszerszabin vótam, nem önként,
hisz vesződséggel olvasnak ők még,
- s baleset érte olvasóim.
Úgy történt, valóságtól, úgymint
elszálltan írtam "habzó költeményt",
(Ó hánynak fortyog még-inkább feje ,
mikor "híres versikéket" szerkesztve
kimakadámozza kézlábtörtre újításit)
Csakhogy én önérzetes vagyok,
azt szeretném, ha arca felragyog
aki engem olvas, s hirtelen
azt véli boldog, s ha mégsem az,
bizonyára összetört, s lett nagy
baleset belőle, homlokán
a sok ránc képez marokszám
válságos gondokat s kapok,
felváltva cserébe pofonokat...
"Ó, irgalom anyja ne hagyj el"
kényszer szabira így mentem el,
s pihentettem rímeket üvegbe
ömlesztve besózva fűszerezve...

Tudom, hogy a továbbiakban
nemcsak a vers számít,naivan
ne képzeljem sosem hogy a szekta
kis versikéim megvigyorogta

Mikijozsa•  2015. július 23. 11:47

Szeressetek minden nemzetet

Szeressetek minden nemzetet
jó lelkű oroszt, zsidó szenteket ;
barátkozzatok cseles finnekkel
s a jó román énekesekkel.

Szeressétek a muzsikus cigányt
meg a táncos kedvű iránt,
tiszteljétek a vikingeket,
becsüljetek minden négert...

Szeressetek minden nemzetet
ne feledjétek a vicces székelyt,
meg a nagymúltú magyar lelkeket,
mint önmagatok, úgy becsüljétek

Mikijozsa•  2014. november 20. 17:50

Nem kívánok csodákat

Még nagyobb merészség még magasabb vágy
nem szégyellni a széthordott fényt, a bájt;
kedves arcokra nyomni egészséget
tűz ajkakkal ellopni keservüket.

Egyik embernek fel kell vállalni, fel
a gyengék hátralékait, nagy szívvel.
Járni a higgadtság keskeny útjait,
s átölelni megbántottak vállait.

Azért van szabad akaratom, azért,
megbocsássam magamnak az elesést.
Sehol nem virágozhat több szerelem,
csak hol én tárom ölelésre kezem.







Mikijozsa•  2014. január 10. 17:22

Szerelem térben és séta közben

Kiterjedt a tér, és tétovázik az idő,
Bárcsak velem sétálnál, kis kutyát vivő nő,
határozottsággal elmesélnéd, ami fáj.

Tán rég volt, körzővel megrajzolható, belső
bánatod, vagy perced egy fénylő tiszta igazság,
melynek vonzalmát érzem, hisz napról napra nő,

Felőled jönnek a szavak, folynak hozzám,
lelkem a múltban nem ragadhat, hisz látlak
Álmodtam egy utazás nélküli találkát.

Tágul a tér, nőnek képzelhetőségeim,
Hogyha mellém állnál, mint sétát abba hagyó,
lényem rajongna, lennének boldog perceink,

Tán rég volt, mikor nevetni láttak téged is,
A szerelem megtanítana mindent újra,
e zsongító érzés vidítana kettőnket.

Gyertek hát szép igék,folyton a szívembe most,
lelkem múltban nem bolyonghat, kerek lett a Hold ;
éjjel-nappal sétál kutyussal, s nem alhatok