felemás érzésekről röviden

Mikijozsa•  2013. augusztus 30. 20:42

Félig pohár, félig patak az érzés.

Amikor felgyűlik a bánat, kiönt.

Fut, mintha hegyről öntenék

lefelé, fehér sziklát habokkal föd.

 

Félig jó, félig félelem és bosszú,

Bántsanak, csak ne töled kapjam,

mert komisz és idegen arcú

leszel attól öntudatlan...

 

Félig emlék, félig feledés kelyhe.

Amikor már elfeledtem mindent,

te még ott leszel velem öregedve,

hogy bambán bámuljuk a végtelent.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Donkanyar2015. november 16. 21:26

A lényeg,hogy kiváló vers ! Vidd fel a főoldalra !

Attila

Mikijozsa2015. november 16. 14:44

Kábítanak minket, azt igyekeznek beolvasni a fejünkbe, hogy a mi akaratunk nem hat az anyagivilágra, ezzel szemben elvárják azt, hogy pontos időben bemenjünk dolgozni, De hogyan, hogyha a mi tudatos akaratunk nem képes felülkerekedni? mert ha így van, akkor nem a mi hibánk, h elkésünk a munkahelyről ,

Mikijozsa2015. november 16. 14:29

@Donkanyar: Szia Attila örülök hogy elsőnek bukkantál rá, ez mondd nekem valamit, Szia mégegyszer

Mikijozsa2015. november 16. 14:29

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Donkanyar2015. november 16. 14:07

Ha jól értem,az életet szeletelted korszakokra itt. Míg az első kettő a kicsapongó ,majd célzottan irányítható érzések kora,az utolsó a feledésé... Nagy vers,bizony,hogy az ! És két évig hozzá sem szólt senki ! Gratulálok !

Attila