Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
fecsegés versíráshellyett
Mikijozsa 2015. október 23. 16:11
Lentebb kezdhetném, mégis, ha kell
fentről szólok le, ereszkedőben.
Nem ríva, sipítva letörten,
szét ne kenődjön a tinta , mert.
hisz locsogó kedvem, ha van,
trehány textust zsuppolok, cikkest,
cakkost, úgy hogy néhány napig-fest,
de később valahogy lefagy.
Párás holdfény felhő mögött,
be nem teljesült vágyra párlat,
mély poharakba be nem száradt,
ettől szédeleg pár lökött.
Csöppen fehérre feketén,
(sosem jó hupikékre, tarkán),
vékony-hangon döröghet nyafkán
kisüsti érzik leheletén.
Kevertem bajt elégszer így;
S benyomásom bár van, kihagytam,
nagyot üthet mi így kipattan ;
jobb az, ha ég döntése int.
Lenne tán ágálni valóm,
de csak lenne, ezt is kihagynám!
Szép rímeimet mind kicsapnám,
be ne intsen tanácsadóm,
a józenész, kit józan ész
irányíthat csak, avagy összhang,
esetleg mázolt tejfölös rang,
na mindegy, nem is Szókratész.
Mikijozsa2015. október 24. 13:01
@Sea_Miller: :) Szia, kedves vagy.
Törölt tag2015. október 24. 12:44
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2015. október 24. 10:38
@Molnar-Jolan: korlátok közt jót írni szerintem nem művészet, de fecsegni bárki tud:)
Molnar-Jolan2015. október 23. 18:43
Jól csavarod. :)