fecsegés versíráshellyett

Mikijozsa•  2015. október 23. 16:11

Lentebb kezdhetném, mégis, ha kell
fentről szólok le, ereszkedőben.
Nem ríva, sipítva letörten,
szét ne kenődjön a tinta , mert.

hisz locsogó kedvem, ha van,
trehány textust zsuppolok, cikkest,
cakkost, úgy hogy néhány napig-fest,
de később valahogy lefagy.

Párás holdfény felhő mögött,
be nem teljesült vágyra párlat,
mély poharakba be nem száradt,
ettől szédeleg pár lökött.

Csöppen fehérre feketén,
(sosem jó hupikékre, tarkán),
vékony-hangon döröghet nyafkán
kisüsti érzik  leheletén.

Kevertem bajt elégszer így;
S benyomásom bár van, kihagytam,
nagyot üthet mi így kipattan ;
jobb az, ha ég döntése int.

Lenne tán ágálni valóm,
de csak lenne, ezt is kihagynám!
Szép rímeimet mind kicsapnám,
be ne intsen tanácsadóm,

a józenész, kit józan ész
irányíthat csak, avagy összhang,
esetleg mázolt tejfölös rang,
na mindegy, nem is Szókratész.






Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2015. október 24. 13:01

@Sea_Miller: :) Szia, kedves vagy.

Törölt tag2015. október 24. 12:44

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2015. október 24. 10:38

@Molnar-Jolan: korlátok közt jót írni szerintem nem művészet, de fecsegni bárki tud:)

Molnar-Jolan2015. október 23. 18:43

Jól csavarod. :)