dalzengő lelkem hálája

Mikijozsa•  2016. november 27. 22:09

dalkezdő érzettel újra s újra
végtelenítve csavarvonalakban
duruzsolgat mint patak a lelkem
mindörökké csacsogó hálarezgés
fodrozódása minden lélegzésem
istenfülébe folyó egyszerű zaj

csak az álmok, csak az idilli zsengék
forrása minden, közelembe félelem
ne jöhessen mert nincs se lent se fent
itt belül csak köszönet lehet
isten dobhártyájára halkan kopogó
könnycseppekkel ejtett dobolás
kitartó, lelkes ütemeket kiváltó
végtelen ének és dicsőítés
hálás gügyögés, gyermekded köszönet...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2016. november 30. 10:44

@kicsisara: igen , én szintúgy :)

kicsisara2016. november 30. 08:13

@Mikijozsa:

mennyi helyesírási hibát ejtettem, de hát szívből jött.. :)

Mikijozsa2016. november 30. 08:11

@kicsisara: Szervusz, köszönöm kedves jól tanácsodaf

kicsisara2016. november 30. 08:09

nagyon drámai a versed, gyönyörű gondolataid vannak.. de túl sok benne a fájdalmas igazság..
annyit szeretnék még írni neked, hogy próbáld túl tenni magad az emberi tenyézők gonoszságának.. jó ember vagy aki telis tele van szeretettel..

Mikijozsa2016. november 29. 14:23

@Csinaj: ááment

Csinaj2016. november 29. 12:27

úgy legyen, ámen!

Mikijozsa2016. november 29. 10:05

@Kicsikinga: szervusz Kinga, neked még csodásabb a lelked, legyen szép napod,

Mikijozsa2016. november 29. 10:03

@Eleonora: Szia, köszönöm, hogy ezt a z Adventre írt verset ily szép szavakkal méltattad

Kicsikinga2016. november 28. 19:23

Szép a lelked!

Eleonora2016. november 28. 19:14

Megrázó sorok, lélekben égnek.
Nóra