Dacos iram vigasztaljon

Mikijozsa•  2014. december 16. 14:52

Nincsen tél és most a szép fakul,
s a tiszta szív verhet oly vadul,
mint ló patája az aszfalton -
dacos irama vigasztaljon

Ép lélek csak ép testben nyerő
önfeje után megy vakmerő.
mindigek középútját járva
igényem senkinek se fájna

Nincsen hó, és a zöld kínlódik,
barnára sárgultan birkózik.
Derékszöget rajzol égi kéz
felhőt meszel Eukleidész

Fagyos időben vágyakozni
átfogót, befogót behúzni;
ez a felhő pasztellin lepel
mögötte a nő nekem énekel

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2014. december 17. 14:26

@Ametisz: köszi, boncold, úgyse fáj neki :)

Mikijozsa2014. december 17. 14:26

@rozsika53: köszi :)

rozsika532014. december 17. 13:28

@Mikijozsa: :::)))

Ametisz2014. december 16. 22:30

Érdekes vers!..bizony boncasztalra kell helyezni, elgondolkodtat rendesen!

Mikijozsa2014. december 16. 20:42

@Mamamaci40: Kösz az olvasást.

Mamamaci402014. december 16. 18:02

az első versszakod is nekem vers a versben, és összességében telitalálat, szokásosan nem egyszerű vers, van mit boncolgatni!