Átszűrődik

Átszűrődik a lélek állagán
s mint a tilinkó, mely sebtében
készült, valahogyan megszólal szám:
Úgy szeretlek, asszony e létben,
mint a kenyeret a gyermek...

Átküldöm e vallomást szerényen,
s az írás, melyben lezárva megy,
mint egy falevél gyors-patak vizében
utat tőr feléd, ujjongva libeg,
S mikor, mint sérült hal,hasa hideg:

Te kibontod, s benne a kései
rezdülés talán még hatni kezd,
de ha nem, ne bánd, hogy "elkezd múlni",
vége úgysem lesz, mindig megered,
új sodrás jön, harsogó lendület.