Átállítás,

(metamorfozis)

Az ember harmadik szeme, mint időzített rögzítő
elraktároz mindent, kép és hang az elmúlt képmező
bántás nem fájhat, öröm sem érhet mégse, lehalkítva
kóborol át évezredeken s ebből most felnagyítva
megírom, hogy ki vagy, te nő, akit szerettem mindétig
velem voltál és vagy változatlan száz ezer évig.

De most átállítódik az idő, vajon leszünk e még?
ki tudja látlak e, ki tudja meddig tart a képzelt vég?
Vagy minden délibáb-csalódás, nem is voltunk mi sehol?
Harmadikszem úgysem öregszem, csak átállít vén bagoly.
s a nő körülvesz, melenget, altat etet, szeret féltve,
elalszom felserkenek, erőre kapok, s kapom ölembe