Képzelt ballada a forradalomról

tizenkét székely - kiknél sosem volt fegyver
sietett Bécsbe, küzdeni a némettel.
Kardot kell venni, jót, keresik forgatják
a vívást tanulják, ezt kéri az ország.
Kard által vész el aki kardot ragad, hej!
Csatában már a tizenkét harcos székely.

Jön az ellenség, jön taktikázik, bújik ;
hátán az utált mundér lyukaktól foszlik.
tizenkét székely fut, méghozzá legelöl
Ahun van van ni, Bécs, menjünk bé , s ott eldől
kié az ország, kié kárpátok öle!
De ím, eléjük áll a háttér embere:

Mit akartok? Nem elég, hogy lázadhattok,
rablánc helyett önként - vitézül halhattok?
Kard által vész el aki kardot ragad, hej!
Most meghalni kell jó, magyar becsülettel.
nem mehettek Bécsbe, a császár távozik,
mind zsivány, aki ellene ágaskodik.

Hogyne - néznek össze tizenketten, hogyne
halni kell, s azokat nem sértheti penge
akik elvették, el országunkat gazul
latrok minden bűne mindig megigazul?
Kard által vész el aki kardot ragad, hej
el is dobta tizenkét kardját a székely