Metty blogja
SzerelemIde bújok melléd!
Ide bújok melléd,
melegíts Tűz, ölelj át,
nagyon fázom,
égess forró parázsodon,
vílágítsd meg az éjszakát,
hozd ide a boldogság dalát,
ölelj s csillogj kedvesen,
nem kell más, most azt hiszem.
Ne hagyd kihunyni a fényt,
a lágy zenét,
hozz egy pohár bort ide,
s legyen ez a legszebb este,
legyen ez oly éjszaka,
hogy emlékedbe ül dala,
fényessége beragyog,
minden égi csillagot.
Szavak
Amikor már többé
nem kellenek szavak,
mert tudod és érzed
hogy szeretve vagy
***
az igaz szerelemhez
nem kellenek tüzek,
a láng,
önmagától éget,
megperzseli a
messzeséget,
**
az igaz szerelemhez
nem kellenek szavak,
nélkülük is érzed,
egy másik szívnek
lüktető párja vagy.
*
Latinovits levele Rutkai Évához....
Most találtam a neten, és nem tudok betelni vele,
libabőrös lettem tőle, olyan nagyon szép :
Évának, Amerikába 1975 július
Merre csavaroghatsz drágám, és vajon gondolsz-e ránk, akik nagyon egyedül vagyunk, Bagóval egymásra utaltak, tehetetlen. Álmunk a géped maga után húzta, délutáni kék égen fehér csik.
Egyedül vagyok.
Akárhogy is történt és történik: Hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett.
Szemes a régi. Az emberek idegenek.
Nincs nyaralás. Az emlékek miatt, amik most befednek és ellepnek, a múlás miatt, amit percnyi pontossággal mérek fel és nyugtázok. Múlunk és nem mulatunk. Az idő múlatja kedvét rajtunk.
Nincs nyaralás Bagó miatt. Ebben a kis fekete testben egy ősi lélek lakhat, annyira követi az ember ritmusait, kedvét, mozdulatait. Nem vitorlázom nyugodtan, ha nem tudom, mi van vele. És tudom is: vár rám. Gondolataiban biztos megakad, merre lehetsz, de Te az utóbbi időben keveset látogattad őt. Engem szokott meg hétköznapnak, Te voltál az ünnep.
Nyaralás nincs. alvás is csak altatóval. nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Ujraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.
Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.
Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi szineket. A régi sziveink.
Régi sziveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szive.
Úszom a vizben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A viz csillogása szived csillogása. A szél hártyája a vizen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a viz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vizben, viz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kisért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.
Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!
Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.
Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.
Fáj a hiányod.
Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva,szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is igy akarod.
Ha van még idő.
Zoltán
Randevú
Randevú!
Minden ember életében - legalább egyszer "beköszönt " ez az érzés, amit sokféleképpen lehet aposztrofálni. Eufórikus állapotnak is nevezik olykor. Vágyunk a másik ember jelenlétére, mámorítónak találjuk a hangját,- bársonyosnak a bőrét,- és isszuk szavait...nem vagyunk képesek koncentrálni a munkára...gondolataink szárnyalnak...Vele ébredünk, s a várakozással- ...mikor fog hívni telefonon...küld- e sms-t...és viszont gondol-e ránk?Olykor elfog bennünket a kétely...viszontszeretnek-e , vagy másra gondol a "kedves"...
készülünk a randevúra....lázas megfelelni akarással...szőrtelenítünk...pedi-manikűrüzünk...órákig keressük a legcsinosabb ruhát,,,de egyiket sem találjuk elég jónak...egyikben nagy a fenekünk...a másikban kövéreknek látszunk...a harmadiknak a dekoltázsa túl merész...- és mi van, ha félreérti?....jaj, nem szeretnénk...és milyen legyen a cipő...és a smink...legyen egyáltalán?....
Remegő gyomorral érkezünk...a megbeszélt helyre....szeretnénk megfelelni ...nagy a tét....a szerelem forog "kockán"...és míg várakozunk...látjuk a saját nemünk mind- megannyi tőlünk sokkal szemrevalóbb egyedét....s lassan elveszítjük azt a csöppnyi önbizalmunkat is, ami eddig volt.
Már nem is tudjuk, hogy fér el mellkasunkban az a picinyke...és mindent vezérlő szervünk...hisz úgy lüktet, hogy lassan elájulunk...
Átfut agyunkon....mi lesz, ha ő nem is jön...megnézzük a telefonunkat...nem kaptuk sms-t...hívás sem érkezett...keresünk egy olyan pontot, ahonnan jól belátható a tér minden pontja....és várunk...remegünk...
Ezerszer megfogadtuk már, hogy nem érkezünk elsőnek…el kellene bújni valahová, úgy tenni, mintha épp most érkeztünk volna…(de ciki, a nőnek előbb érkeznie…gondoljuk) …Elátkozzuk a pillanatot, amikor megismertük Őt…mit Őt…kis ő – vel gondolunk Rá….persze, hogy olyan mint a többi…szélhámoscsavargóimihasznastb. férfi. Ostobán és az idegösszeomlás határán elveszetten és megalázottan körbenézünk. Még egyszer utoljára….hátha- hátha.Na jó…ebből elég…haza gyorsan…sietve - rohanva…nehogy itt a nyílt utcán bőgjük el magunkat…azt azért mégsem …s közben mormoljuk magunkban a szentenciát…soha többé nem akarom látni…hallani sem szeretnék felőle…nem veszem fel a telefont (tényleg, miért nem hívott legalább…vagy egy sms-t írt volna)…de igen írt .....
sms- Bocsi:elaludtam
Válsz: Semmi gond, én is:-)))
Kapcsolatok
Kapcsolatok
Az első kapcsolat
a lélek rezdülése,
az első házasság
a szív felköszöntése.
az első szócsata
a lélek földrengése,
az első kiskaland
a test megünneplése,
az első válás,
az a lélek kivérzése,
egy új, más kapcsolat,
a lélek hitetése,
a másik házasság,
a lelkek átképzése,
s az újabb kiskaland
a lélek térvesztése,
a mind több kiskaland,
a lélek tévelygése,
s az újabb elválás,
a szív mélyrepülése,
a többi kapcsolat,
a lélek utazása,
s a többi férfi- nő,
a test jutalmazása,
s midőn a test kidől,
a lélek is halott,
várt volna valamit,
mit meg, sosem kapott.
Drescher J. Attila
Kapcsolatok című verse
gyönyörű tartalmában is.
Játékosságában is
felejthetetlenül mondja
Németh Éva.
Karcsúságot,
könnyedtséget,
titkokat és fényt
rejt a hangja.
http://www.thj.hu/ezazahely.html