Metty blogja

Személyes

Metty• 2012. október 14. 18:10

Szeretni valakit,ki ránk se néz.

‎"Szeretni valakit,ki ránk se néz...Szeretni,várni,remélni...Mindennap látni és rádöbbenni,hiába minden-elkéstél.Hiába minden?Akkor miért imádkozunk?Miért könyörgünk és miért sirunk.Miért vele álmodunk és miért remélünk,várunk rá?Ha végre ránk néz vagy végre ránk nevet,a sok-sok szenvedést miért feledjük el?Az az egy pillanat mi örömöt okoz,miért feledtet velünk oly sok bánatot?Ha elutazik,messze megy és sokára jön vissza...az az érzés mit ápolunk nem hivhatja vissza.Közben a józan ész feledtet velünk,mert azt diktálja:Állj meg!...tovább nem mehetünk.Nem szabad szeretni olyat aki megvet,nevet rajtad,nem szeret bennünket.Aki örül,mert tudja hiába remélünk,aki érzi miatta szenvedünk.De,ha a sziv e kis motorja szeret,hiába a józan ész,nem tilthatja meg az érzést mit ember nemesit.Nem bir érzelemmel,az ész hiába tilt.Nem tehetünk róla,ha szeretünk nem mondhatja senki aki tudja,hogy legszebb az olyan érzés-mely tiszta.Nem kell,hogy azt mond:szeretsz,ha mást érzel ne hazudj nekem.Nem kell a szép.de hazug szó,mondj inkább rosszat,de igazat.Először fáj,ha friss lesz még a seb,de később elmúlik.Lehet,hogy egyszer szerelmes leszel,de nem viszonozzák,te kinlódsz,szenvedsz.Úgy érzed nem birod,meg kell halnod...Gondolj akkor rám és megtudod,hogy milyen rossz volt.Sétálsz

még te is elhagyott utcán,fejed lehajtod,könnyeid ne lássák.Zokogsz még te is egy ablak alatt és hallod,hogy odabent ő vigan kacag,Megvetni,gyűlölni akarod,de csak becézni,imádni,szeretni tudod...Nem birsz és nem akarsz nélküle élni,nevetni,küzdeni,harcolni,sirni...És,ha eddig elértél nem fogod kérdezni-tudni fogod majd:Mit jelent szeretni.

3 hozzászólás

Metty• 2012. október 13. 08:39

Ma éjjel

Lelkemet kitárom,
vánkosom megvetem,
gyönyörű lelkedbe
szívemet fektetem.

Jó most a csend,
a néma varázs,
érzem szerelmem
lángfényű ritmusát.

Ne szólj most kedves,
hallgasd a szív szavát,
táncoljunk együtt,
az éjen át!

3 hozzászólás

Metty• 2012. október 12. 21:21

Kedvesem!

hidd el,
már nem bántanak a hideg sorok,
mert a lelkembe
visszatért a nyár,
a boldog - szép napok....
s magam tudom,
hogy szereteted nélkül is,
éppoly boldog vagyok,
letisztult lelkemben az érzés....
s ne bántson Téged,
hogy nekem örömöt okoz,
aminek fájni kéne tán....

de most érzem igazán,
hogy tele van lelkem Veled,
s nem valaha,

hanem én most is,
és mindörökkön
míg el nem hagy erőm,
s el nem vész tudatom,
maradok érzésem rabja.

neked barátság,
ám legyen,

nekem most kezdődik,

az igaz - nagy szerelem,

melyet nem fogok kiirtani,

növelem rózsáját,
s így tesznek a sírba,
nem, mint egy elhagyott árvát,

volt egyszer egy asszony,
ki igazán szeretett,
érlelte rózsáját,
hitte, lelke igaz voltát,
megkapta élete legnagyobb kincsét,
a szerelem szabadságát,!

s maga dönthetett fölette,
kinek küldi majdan,
mindennapi szerelmi
imáját!

Szeretettel ölellek...Metty

7 hozzászólás

Metty• 2012. május 17. 06:10

Mert szeretlek

Nem kérek cserében semmit, csak

úgy szeress, ahogy szeretni érdemes,

tiszta szívvel, őszinte hittel, reményt

és vigaszt adó mosolygó reggellel,

légy a múzsám a dalom a lelkem,

csak ezt kérem, mi mást is adhatnál,

hisze ez a legnagyobb kincsed,

s a legnagyobb ajándék nekem,

ragyogd be napjaim, légy az álmom,

hozd vissza a elszalasztott boldogságom,

légy a párnám a vánkosom,

a csókom a hajnalom,

ezt a dalt dúdolom, halld meg dalom,

kacagj velem, légy a holnapom,

fussunk együtt a tavaszi mámoron,

a zöld erdőn, a réti virágokon.

2 hozzászólás

Metty• 2012. április 17. 19:07

Fiam

Mindig csak vártam a nagy csodát

hogy rám is ragyog még boldogság,

reméltem mégis, szép életet, s kaptam helyette

egy hatalmas zsák szemetet.

Kibontottam lassan a nagy batyut, ami abból

rendre - sorra kigurult? nem hiszed

de csupa szánalmas, ronda, undorító

varangyos béka volt.

Nem vártam ezüstös szekeret, sem göncölt,

sem egyebet, csak egyszerűen egy boldog szép

örömteli életet.

Csináld meg magadnak, hogy szép legyen

mondta valaki, egy ismerős ismeretlen,

kivel, éjszaka gyakorta, hosszasan beszéltem,

ám ébredéskor mindezt elfeledtem.

Hajnali ábrándok eltűntek végleg,

a valóság egyre kín és keserv lett.

Ó, mondd miért - e fájdalom sor,

mi meggyötör engem, ha rá gondolok,

oly távol van tőlem - szívem remeg,

látom-e még a gyermekemet?

Elvetted tőlem,

gyűlölt világ,

nem érted?

Neked ez a hazád,

Hallod,

Hívogat Téged

Édesanyád.

2 hozzászólás

Következő